A Tótka Sándor, Molnár Péter kajakpáros három századdal maradt le az olimpiai bronzéremről K-2 200 méteres versenyszámában. Ennek ellenére nem voltak csalódottak. Ahogy mondták: lehetett volna három ezred vagy három tized is a különbség, ennél nem tudtak többet kajakozni, kihozták magukból a maximumot.
– A lelkiismeretünk tiszta, azt kaptuk az élettől, amit megérdemeltünk – nyilatkozta az újpesti kajakos. – Mindenki ugyanannyi munkát, pénzt, időt, energiát fektetett abba, hogy ott legyen az olimpián, ezt a sors akarta így.
Nem szabad elfelejteni, hogy Tótkáék csak augusztus elején, néhány nappal az olimpia megnyitója előtt tudták meg, hogy ők utaznak Rióba egy doppinggyanú miatt kizárt páros helyett.
– Az olimpia előtti időszakot nem volt könnyű megélni. Amikor az utolsó szétlövésen kikaptunk, el kell ismernem, padlóra kerültünk – folytatta Sándor. – Sokan minket vártak ide az olimpiára, ahogy mi magunk is. A válogató kudarca után még készültünk az országos bajnokságra is, mert mindkettőnk egyesületi vezetője erre kért bennünket. Utána viszont elköszöntünk azzal, hogy nekünk ennyi volt az idény, letesszük a lapátot, és sok szerencsét kívánunk az olimpikonoknak. Tartaléküzemmódba helyeztem magam, aztán jött a telefon, hogy srácok, elkezdhettek edzeni, mivel kizártuk a csapatból a győri párost. Hirtelen nem is tudtam hová tenni az egészet. Két hét alatt hogyan készüljünk fel az olimpiára? – emlékezett vissza Tótka. – Utána viszont kihasználtuk, hogy nincs rajtunk nyomás, és elkezdtük élvezni az olimpiára vezető utat. Mindezek figyelembe vételével tökéletesen elégedettek vagyunk a negyedik hellyel, mert lehetett volna sokkal rosszabb. A döntő után azt kérdeztem Pétertől, hogy érzett-e valamilyen hibát? Azt mondta, nem. Az eleje, közepe, vége is stimmelt. Ez a teljesítmény ennyire volt elég.
Tótka Sándor világbajnok, olimpiai negyedik helyezett kajakozó Újpest Önkormányzata Elismerő Oklevele díját vehette át a városházán rendezett ünnepségen Wintermantel Zsolt polgármestertől.