Az újpesti közbiztonság, vagyis a kerületi rendészet általános megítélése az elmúlt években tovább javult. A helyi lakosságot zavaró, az újpesti polgárok biztonság érzetét negatívan befolyásoló körülmények tényszerűen továbbra is felfelé trendet mutatnak. De mielőtt a konkrétumokat nevesítenénk szükséges néhány olyan általános gondolatot felvetni, amelyek a tárgykört általában jellemzik.
A közbiztonság – aminek helyettesítő kifejezője, analógja a közrend – védelme, fenntartása a rendészeti igazgatás centrális eleme. A rendészet fogalmát már a porosz fölvilágosult abszolútizmus idején az 1792-es Porosz Általános Törvénykönyv megadta, amit aztán a magyar közigazgatási tudomány lényegében az ezredfordulóig minden kritika nélkül átvett. Sokáig kifejezetten csak a rendőrségi tevékenységet tekintették rendészetinek. Az elmúlt mintegy 25 évben a rendészet fogalma, tartalma generálisan átalakult, a rendőrség mellett számos más szervezet is rendészeti hatáskört kapott.
Mit értünk rendészet alatt? Olyan államigazgatási és önkormányzati igazgatási tevékenységet, amelynek a többi igazgatástól elkülönült tárgya a közösségi biztonság (vagyis a közbiztonság) védelme, az ennek realizálásához szüksége eszközrendszere pedig a rendészeti intézkedések (pl. igazoltatás), kényszerintézkedések (pl. testi erő alkalmazása) és a titkos eszközök alkalmazása (pl. lehallgatás) a törvényes erőszakmonopólium birtokában. Megjegyzendő, hogy nem minden rendészeti szerv használ titkos eszközt (pl. önkormányzati rendészeti szervek egyike sem), illetve a rendészeten kívül az ügyészség is élhet titkos eszközök bevetésével, de előbbinek ettől csak a jogköri repertoárja szűkösebb a többi rendészeti szervhez képest, a rendeltetése ugyanaz marad. Az ügyészség pedig köztudomásúan társadalmi rendeltetését tekintve az igazságszolgáltatói ághoz tartozik, nem pedig a biztonságot felügyelő szervek közé.
A rendészet állapotáért állami szinten a közigazgatás két meghatározó alrendszere, nevezetesen az államigazgatási és az önkormányzati igazgatási struktúra felel. A rendészeti igazgatás a közigazgatásnak éppen olyan ágazata, mint például az egészségügyi, oktatási, adóztatási, gazdasági, média, honvédelmi és számos más terület. Közös jellemzőjük ezeknek az ágazatoknak, hogy kivétel nélkül mindegyik olyan közérdeket szolgál és realizál, amelyeket a törvényhozói hatalom törvényekben fogalmaz meg és a közigazgatási hatalmi hierarchiában hajtandó végre. Így beszélhetünk egészségügyi, oktatási, adó-, gazdasági, média, honvédelmi és egyéb törvényekről. Ezek sorába tartozik a rendészeti tárgyú törvények is, amelyek négy alrendszerbe sorolhatóak. Ezek az alrendszerek a központi államigazgatás szervezeti törvénye alapján a rendőrségi, a büntetés-végrehajtási, a katasztrófavédelmi és a polgári nemzetbiztonsági törvények. (Megjegyzendő, hogy a törvényhozási gyakorlat számos ellentmondásainak egyike, hogy az Országgyűlési Őrség és a NAV pénzügyőr szerve ugyanúgy a biztonság védelmének rendszerébe tartoznak, mint a nevesítettek, és az eszközrendszerük is az erősszakmonopólium keretében hasonló, ennek ellenére külön törvény vonatkozik rájuk, sőt az Országgyűlési Őrséget az országgyűlési törvény a közigazgatási hatalmi ág helyett szervezetileg a törvényhozói hatalmi ágazatba sorolja.) Az államigazgatási szervek nevükből adódóan az állam egészét igazgatják, így a rendőrségnek mondjuk nyomozati hatásköre értelemszerűen az egész országra érvényes.
A közbiztonság védelme nem csak állami igazgatási privilégium, hanem a mintegy 3200 helyi önkormányzat is elláthat ilyen tevékenységet. Fontos rámutatni arra a tényre, hogy amíg az államigazgatási rendészeti szervekre külön-külön törvény vonatkozik, addig a helyi rendészet szerveire nem. Nem kötelező a municipális helyi igazgatásban ilyen szervet létrehozni. Ellenben az Alaptörvény keretei között a hatályos önkormányzati törvény lehetőséget ad arra, hogy a községi, városi, megyei önkormányzatok saját döntésük alapján, önként vállalt feladatként a helyi közbiztonság védelmében rendészeti szerveket hozzanak létre. Hangsúlyozandó, hogy ez egy olyan önként vállalt feladati tárgykör, amit a képviselő-testület a helyi lakosság érdekében vagy felvállal, vagy nem. Minél nagyobb lélekszámú egy település, annál jellemzőbb a vonatkozó törvény keretei adta hat rendészeti szerv (pl. közterület-felügyelő, természetvédelmi őr, mezőőr, halászati őr) valamelyikének helyi rendeletben történő létrehozása.
Az önkormányzati rendészeti szerveket ugyanolyan dogmatikai tartalmi jellemzőkkel írhatjuk körben, mint az államigazgatásiakat. Kivétel nélkül a (helyi közösség) biztonságát igazgatják, tarják fenn, és ennek érdekében mindegyik az alkotmányos alapokon nyugvó erőszakmonopólium keretében rendészeti intézkedéseket (leginkább igazoltatásban megnyilvánuló) és kényszerintézkedéseket (pl. rendőrbot alkalmazása, testi kényszer) gyakorolhat. Az alapvető különbség az államigazgatási rendészethez képest, hogy a cél érdekében titkos eszközöket nem vethetnek be, illetve az intézkedések és kényszerintézkedések alkalmazása tekintetében a legerősebb rendészeti szerv, az általános rendőrséghez képest lényegesen szerényebb az eszköztár. Így jellemzően lőfegyvert például nem alkalmazhatnak, ez (ma úgy mondható, hogy a polgári rendészeti kormányzati filozófia fennmaradása idején biztos) államigazgatási rendészeti jogkör marad. Az önkormányzati rendészeti hatáskörnek a lakosság előtt leginkább ismert fellépése a tilos parkolás (kerékbilincseléssel, feljelentéssel kiegészített) esetén történő intézkedés, de ismert a közterületen üzemképtelen járművek észlelés utáni intézkedés, az iskolakezdéskor a gyerekek biztonsága érdekében történő, vagy a közterületek jogosulatlanul árusítókkal szembeni, illetve a szemetelés jogsértése elleni fellépés is.
A helyi közbiztonság védelmének rendszerébe fontos elem a katasztrófavédelmi államigazgatási szervekkel történő együttműködés.
A rendészet tehát vagy az állam egészére hatáskört gyakorló államigazgatási, vagy az adott önkormányzati illetőség tekintetében helyi igazgatási. Ennek tükrében nem rendészeti szerv a polgárőrség és a személy- vagyonőri szervezetek. Ezek semmilyen rendészeti eszközzel nem rendelkeznek, nem tartoznak ugyanis a közhatalmat, így a legitim erőszakot alkalmazó szervezetek közé. Nem intézkedhetnek, nem kényszer-intézkedhetnek, természetesen titkos eszközt sem alkalmazhatnak. Az állami szférán kívüli civil alrendszer jogalanyai. Mint ilyenek viszont önkéntes segítséget nyújthatnak és nyújtanak is a központi és a helyi rendészeti erőknek. Ugyanúgy, mint például egy lakótelepi lakóközösség a házuk környéki parkoló éjszakai őrzésével. Ha esetleg gépjárműfeltőrést, más jogellenes cselekményt észlelnek, úgy egyet tehetnek: értesítik a rendőrséget.
A fenti rendszerbe sorolhatjuk az újpesti önkormányzati rendészetet. Professzionális vezetésű szervezet, szakirányú egyetemi képzettségű vezetővel. A Budapest, IV. kerület közbiztonságáért politikai felelősséget gyakorló polgármesteri vezetés és az önkormányzati rendészeti szakmai irányítás – és a IV. kerületi rendőrség – optimális szimbiózisának felhajtó ereje a helyi és átutazó polgárok teljes körű biztonságérzetévek társul. Jelen cikk készítője a közterületi rendészetet felmérendő az újpesti piacon és a lakókörnyezetében tartott nem reprezentatív felmérésében 50 újpesti lakoshoz azt a kérdést intézte, hogy „Mennyiben érzi magát Újpesten biztonságban?” A válaszban a megelégedettséget 1-től 5-ig lehetett értékelni, a leggyengébb az 1-es szám volt. Az eredmény: egy válasz 1-est, három 2-est, hat 3-ast, 12 reakció 4-est, míg 5-ös értékelést 28 válaszadó adott.
Balla Zoltán
(a szerző a Nemzeti Közszolgálati Egyetem oktatója)