Újpesten rejtőzik a magyar fejlesztésű robotrepülőgép

  •  
  •  
  •  

A méltatlanul elhanyagolt magyar űripar, bár széllel szemben kell helytállnia, igen jól teljesít. A magyar szakembereket elismerik a nemzetközi porondon, a hazai fejlesztésű eszközök pedig sokszor a drágább külföldi konkurenciát is felülmúlják. Ellátogattunk a magyar high-tech egyik fellegvárába, ahol a robotrepülő mellett azt is megtudhattuk, mivel járultak hozzá a magyar szakemberek a Hold vízkészletének felfedezéséhez – írja összeállításában a HVG.

Tavaly év végén adták át Újpesten azt a 11 000 négyzetméter alapterületű, Közép-Kelet Európában egyedülálló high-tech létesítményt, az EL-TECH Centert, amely olyan csúcstechnikájú elektronikai eszközök tervezésére, gyártására és tesztelésére ad lehetőséget, amilyenek például a műholdas alkatrészek, repülőgép fedélzeti műszerek, robotrepülők vagy speciális, nano tartományban érzékelő műszerek.

A Nemzeti Fejlesztési Minisztérium képviselője valamint az indiai követ jelenlétében átadott létesítményben számítógépes tervezőrendszerek, elektronikus és mikrohullámú mérőlabor, klímavizsgálati helyiség és lézertechnológiai berendezések is rendelkezésre állnak, akárcsak a chipbeültetési (bondolás) technológiával ellátott nagytisztaságú szoba. Az űrkörülményeket vákuumkamrával modellezik, a vibrációs laborral pedig az űrhajó fellövése, illetve a repülőgép által okozott igénybevétel szimulálható.

„A térség legnagyobb űripari konglomerátumaként üdvözöljük a központ létrejöttét, azt, hogy Magyarország és egész Közép-Kelet Európa számára még több lehetőség nyílik űrtechnológiai projektekben való részvételhez” – mondta Edgar Krahn, az EADS Astrium delegált igazgatója. A hazai cégek összefogásával és 2,36 milliárd forint költséggel létrehozott központ jól bizonyítja, hogy létezik a nemzetközi piacon versenyképes, világszínvonalú magyar tudás.

„Az induló magyar cégeknek (startup) általában nincs olyan tőkéje, amivel kiléphetnének a világpiacra, az igazi áttöréshez pedig olyan saját fejlesztésű technológiára van szükség, amivel a nemzetközi porondon is helyt lehet állni” – magyarázta a hvg.hu-nak Solymosi János, a BHE Bonn Hungary (BHE) űrtechnológiai igazgatója. „A fejlett országokkal ezzel nincs probléma, ott a kis cégek is be tudnak törni a piacra.” Az EL-TECH Centerben is érdekelt céget 1991-ben német-magyar vegyesvállalatként alapították, ám azóta már teljes mértékben magyar tulajdonba került.

„Ez általában fordítva szokott lenni, a kis magyar cégeket vásárolják fel a tőkeerős nemzetközi vállalatok” – tette hozzá Solymosi János. A BHE egyébként már megalakulásakor a világpiacot vette célba, ahol a mai napig sikeres szereplőként van jelen: GSM, UMTS és Tetra szabványú mobil-átjátszóikat számos mobilkommunikációs cég alkalmazza. Emellett azonban több mint 400 saját fejlesztésű eszközt és alkatrészt fejlesztettek ki, amelyeket számos űrkutatással foglalkozó szervezet és cég használ, de egyes eszközeiket az indiai légierő rendszeresítette.

A magyar cég egyébként nagyon jó a kapcsolatot tart fenn többek között az indiai űrkutatási hivatallal (ISRO) is, például a Holdon víz nyomaira bukkanó, 2008. októberében fellőtt Chandrayaan-1 űrprogramban is részt vettek, sőt a 2013-ra tervezett Chandraaan-2 misszió előkészítésében is közreműködik a vállalat.

„A magyarok számára a hazai űrkutatással kapcsolatos élet egyet jelent Farkas Bertalan űrutazásával” – magyarázta Solymosi, aki a Magyar Űrkutatási Tanács tagjaként is tevékenykedik. „Jó hírük van a világban a magyar szakembereknek, sőt, sokszor okoz meglepetést, ha kiderül, hogy a magyarok által fejlesztett, gyártott eszközök nemcsak olcsóbbak, de jobb minőségűek is, mint a külföldi versenytársaké.”

A cég űrtechnológiai igazgatója elmondta, a magyar űripar jelenleg egyedülálló lehetőség kapujában van, ugyanis a cég részt vehetne egy úgynevezett Szintetikus Apertúra Radar (SAR) programban. Egy ilyen eszközzel az időjárástól függetlenül lehet rendkívül pontos képeket készíteni a Föld felszínéről, ráadásul lehetőség lenne rá, hogy az elkészült radart az ISS Nemzetközi Űrállomás fedélzetén állítsák üzembe.

„Szomorú aktualitást nyújt a kérdésnek a vörösiszap-katasztrófa, amelynek bekövetkezése után 7-8 évvel korábbi általános célú – tehát nem kifejezetten a vörösiszap-tározóra koncentráló – műholdfelvételekből derült ki, hogy már 7 évvel ezelőtt is látszott a gát elmozdulása” – magyarázta Solymosi János. Véletlen szerencse, hogy a területről éppen találtak korábban készült felvételeket „Az ilyen műholdfelvételeket csak rendkívül drágán lehet beszerezni, az ilyen szolgáltatásokat nyújtó cégektől. Egy nemzetközi kooperációban kifejlesztett berendezés lehetőséget biztosítana arra, hogy az ország alanyi jogon hozzájuthasson az így készült radarképekhez. Létezik egyébként egy űrtechnológiával foglalkozó magyar cégeket tömörítő szervezet, a Hungarian Aerospace Technology Platform (HATP), melynek egyik célkitűzése, hogy világszínvonalú projektek fejlesztésében vegyen részt. A HATP tagjaival vetettük fel az ötletet, hogy érdemes lenne a legkorszerűbb technológiákat felhasználva a Kárpát-medence monitorozását végző műholdas hozzáférést lehetővé tenni. Egyelőre még nem tudjuk, hogy a vörösiszap-katasztrófa mekkora anyagi kárt okozott, azonban bizonyos, hogy ennek a töredékéből megvalósítható lenne egy ilyen rendszer. Rendkívül fontos lenne, hogy Magyarország többet fordítson a műholdas technológiákra, mivel ahogy a vörösiszap-katasztrófa is megmutatta: komoly veszélyeket rejthet, ha nem használjuk fel az ilyen technikai lehetőségeket.” A szakember szerint egy ilyen projekt sikeres lebonyolítása nagyívű pályára tudná állítani a magyar high-tech szektort és az űripart.

„A fejlett országokban az űripar a szektor egyik zászlóshajója” – tette hozzá Solymosi János. „Napjainkban pedig a gazdaság fejlettségének új mércéjeként, indikátorként is tekintenek az iparágra. Mivel az űripar, hogy úgy mondjam a táplálkozási lánc csúcsán helyezkedik el, ezért, ahol fejlett az űrtechnológia, ott az azt kiszolgáló szektorok is magas szinten működnek. Magyarországon ebből a szempontból kettős helyzet tapasztalható: a magyar szakembereknek rendkívül magas szintű a tudása, amit külföldön is elismernek, a határon túli űrprogramokhoz is gyakran keresik a hazai mérnököket. Ugyanakkor hivatalos szempontból alig foglalkoznak ezzel a területtel, sokszor érthetetlen, hogy miért hanyagolják ennyire a szektort. Mi fejleszteni szeretnénk, új, modern technológiákat létrehozni. Ehhez azonban elengedhetetlen lenne az egységes, előremutató gondolkodásmód, mivel amíg nem tesszük meg a szükséges lépéseket, eurómilliókban kifejezhető károk érik az országot, közvetlen és közvetett módon egyaránt, mivel számos lehetőség elmegy az orrunk előtt. Arról nem beszélve, hogy ezzel mesterségesen konzerváljuk a fejlettségünk szintjét.”

Ha a robotrepülők kerülnek szóba, a legtöbb embernek az amerikai hadsereg Predator nevű járművei jutnak eszébe, azt azonban kevesen tudják, hogy létezik 100 százalékban magyar fejlesztésű pilóta nélküli gép is, amelyet a BHE mérnökei az EL-TECH Centerben fejlesztenek.

„Ha egy alkatrészre rá van írva, hogy Magyarországon készült, általában bizalmatlanok vele szemben, sajnos létezik egyfajta „magyar stigma”, amiről azt gondolják, hogy nem olyan megbízható, mint a nevesebb márkák termékei” – mondta Solymos János. „Amióta a „Made in EU” feliratot írhatjuk az eszközeinkre, ez az ellenállás valamelyest enyhült, azonban számtalanszor előfordult már, hogy a kezdeti tartózkodás után az adott külföldi cég munkatársai rájöttek, hogy az általunk fejlesztett eszközök sokszor jobbak, mint amit a konkurencia kínál. Évekkel korábban dolgoztunk már robotrepülőkhöz való alkatrészeken, ezekkel mindig meg voltak elégedve a partnereink. Egyszer megkérdezték tőlünk, hogy milyen robotrepülőt készítünk és nem akarták elhinni, hogy nem gyártunk ilyesmit. Ilyen előzmények után indult el a munka  és így született meg a teljesen magyar fejlesztésű BXAP 13 UAV (Unmanned Aerial Vehicle – pilóta nélküli repülőgép).”

Robotrepülők from hvg.hu on Vimeo.


A videónkon is látható gép lelke egy takarékos elektromos motor, maga a test pedig rendkívül könnyű szénszálas műanyagból készült. A gép orrában található a minden irányban mozgatható nagyfelbontású kamera, a szárny alatt pedig egy kisebb kamera kapott helyet, ami a „pilóta” szemét helyettesíti. Az irányítást egy mobil egység segítségével végzik, a gép akár teljesen önállóan is képes berepülni egy előre megadott útvonalat. A repülő 140 km/h csúcssebességre képes és akár két kilométeres magasságig is fel tud emelkedni. A gép kevesebb mint 10 kilogramm tömegű, szárnyfesztávolsága 3,15 méter, egyetlen töltéssel pedig mintegy másfél órán keresztül képes a levegőben maradni. A felszállást egyébként egy katapult szerű eszköz segítségével végzik el, de képzett pilóta akár kézből is képes elindítani a gépet. A leszállásnál a repülőt a hasára teszik le, de a cég most kísérletezik egy speciális hálóval, amely károsodás nélkül képes megállítani a járművet. Solymosi János szerint ezzel a módszerrel a robotpilóta akár teljesen automatikusan is képes letenni a gépet.

„A gép alkalmas természeti katasztrófák felmérésére, mezőgazdasági, vagy környezetvédelmi felhasználásra, segítségével feltérképezhető, ha például valahol illegális szemétlerakót létesítenek, de szenzorok széles skálája is felszerelhető rá” – fejtette ki Solymosi János. „Például, ha valaki meg szeretné vizsgálni, hogy egy atomerőmű fölött nem tapasztalható-e káros szivárgás, akkor radiológiai érzékelőket is tud szállítani, de akár geodéziai feladatokra is alkalmazható és természetesen a katonai, rendvédelmi célokra is.”

(hvg.hu)