Széki Attila neve a közelmúltig elsősorban labdarúgó körökben volt ismert. Az Újpest FC játékosa, azonban nemrégiben – az internetes video-megosztóknak köszönhetően – valóságos ikonná kezdett válni. Legalábbis ami a rapműfajt kedvelő fiatalokat illeti. A több ezres rajongótáborral rendelkező Curtis, aki az éjszakáról, a lakótelepi létről, a mai fiatalokról és Újpestről rappel, fellép a május 28-i Családi napon is.
– Nemrég jelent meg első nagylemezed. Milyen a fogadtatás?
– Jól megy az eladás, ahhoz képest, hogy saját kiadás és nem áll mögötte semmilyen komolyabb iroda, vagy kiadó. Elég sokan ismernek már és szerencsére nem csak a raprajongók, de a szurkolók is veszik a lemezt. Olyan igény van rá szerencsére, még mindig, hogy most fogunk utángyártatni a hanganyagból.
– Hogyhogy nem szerződtél semmilyen nagy lemezkiadóval?
– Mivel labdarúgó vagyok, ezért hétvégenként meccsem van. Egy kiadó megszabná, hogy mikor és hol lépjek fel. Számomra, ha meccs van, akkor meccs van. Olyankor nincs fellépés, se előtte, se helyette. Én elsősorban focista vagyok, számomra az az első. Őszintén szólva, álmomban nem gondoltam volna, hogy a zenélés így beindul majd. Eredetileg magamnak csináltam, hobbiból, feltettem a netre, és nagyon meglepődtem a siker láttán. Álomvilágban élek már egy éve, mert nem gondoltam, hogy ennyien megszeretik a zenémet.
– Meglepett? Pedig tizenegy éves korod óta írsz zenéket.
– Egy barátommal kezdtük el annak idején. Valódi zenei sufnituning volt. Számítógéppel csináltunk magunknak alapokat, és arra próbálkoztunk rappelni. Magunknak csináltuk, és a szűk baráti körnek. Aztán, amikor kiforrotta magát, gondoltam, vegyük komolyabban. Hát, ez lett belőle…
– Annyira komolyan, hogy Ganxsta Zoleeval, Big Daddy Lacával vagy Kicsi Tysonnal is dolgoztál már. Ebből a nem akármilyen csokorból még hiányzik mondjuk Dopeman, nem?
– Vele is nagyon jóban vagyunk, az egyik klipemben is szerepel. Nem elképzelhetetlen, hogy a közeljövőben vele is lesz közös számom. Nekem ezek az emberek a zenei példaképeim. A Kartell épp akkor élte virágkorát, amikor én érdeklődni kezdtem a rap iránt. Gyakorlatilag rajtuk nőttem fel, persze, hogy ezt a vonalat követem.
– Ha már Dopeman: ő a „Nyóckerről” ír dalokat, az ottani életet mutatja be, te meg Újpestről. Az újpesti fiatalokról, az újpesti fiataloknak szólsz? Nekik akarsz üzenni?
– Itt nőttem fel Újpesten. Ide jártam iskolába, itt focizom a kezdetek óta. Lokálpatrióta vagyok. Számomra fontos, hogy Újpest hangsúlyosan jelenjen meg a dalaimban. Akár a negatív oldalai is. Akár a problémák is. Szeretném, ha a fiatalok is úgy látnák ezt a városrészt, ahogy én. A sötét dolgokat csak úgy változtathatjuk meg, ha tisztában vagyunk a jelentőségükkel. Ezért szólok róluk is. És nem csak az újpestieknek. Bár eleinte féltem attól, hogy éppen a foci miatt beskatulyáznak majd, és nem fogadnak el sokan. Ehhez képest még ismert FTC szurkolók is eljönnek a fellépéseimre.
– Ebben azért segített valamit a Kicsi Tysonnal közös dalotok is, amely éppen a futball kapcsán arról szól, hogy az erőszaknak nincs értelme.
– Igen. Éppen arról szól a dal, hogy felesleges és káros az erőszak, mert a pályán randalírozó szurkolók csak a klubok életét nehezítik meg, a nagy pénzbüntetések miatt. Bízom benne, hogy lesz foganatja az üzenetnek. Lesz azért még ebben a témában hasonló kezdeményezésem a jövőben is.
– Május 28-án, a Családi napon téged kértek fel az esti program egyik sztárvendégének. Milyen érzés éppen Újpesten, egy ekkora rendezvényen fellépni?
– Amikor még a Semsey-parkban voltak hasonló rendezvények, már akkor is, és azóta is az volt a vágyam, hogy egyszer egy ilyen újpesti napon fellépjek. Folyton arról álmodoztam, hogy ott állok majd a színpadon, és mindenki eljön, aki ismer, a barátaim ott állnak az első sorban. Erre 10 évet kellett várnom, de végre eljött a pillanat. Elmondhatatlan, mekkora öröm és megtiszteltetés számomra, hogy Újpest ilyen formán is elismer. Megérte várni. Újpestért mindig megéri.
Hámori László