Újpesti cserkészek Csíksomlyón

  •  
  •  
  •  

Az újpesti 1918.sz. Xántus János Cserkészcsapat Csíksomlyón járt. Elbert Sára őrsvezető beszámolója.

Május 22-én még nem volt reggel 6 óra, mikor felszálltunk a Csíkszereda felé tartó vonatra és egy 13 órás út vette kezdetét, amelynek a végén a szervezők várak minket. A szállás elfoglalása után egy rapid városnézés következett, ugyan sötétben, de a szervezők lelkesedését ez nem gátolta. Másnap reggel nyolcra kellett volna készen lennünk, ehhez igazítva terveztük az ébresztőt, de az erdélyiek megelőztek minket: háromnegyed hatkor arra ébredtünk, hogy a vezetők nyugtalanul keltegetik a kicsiket, mert „Csíkban már dél van” és el fognak késni. Közösen kivonultunk a találkozási pontra, ahová rajtunk kívül még a helyi iskolák diákjai, és a helyi cserkészek is érkeztek, innen indult a zarándoklatunk Somlyóra, a nyeregbe. Odaérkezvén hihetetlen látvány fogadott minket: ugyan még 2 órával a szentmise előtt voltunk, de a nyereg már szinte teljesen meg volt telve emberekkel, mégpedig magyarokkal a világ minden tájáról.

Másnap is korán keltünk, indultunk az Ezer éves határhoz Gyimesbe, ahol szintén belebotlottunk egy zarándokcsoportba. Egyenruhánknak köszönhetően többen is kedves szavakkal köszöntöttek minket és szóba elegyedtek velük, sőt, amikor leültünk egy domboldalra reggelizni, turisztikai látványosságot is nyújtottunk: többen elkezdtek minket fényképezni. A határon elénekeltük a cserkészindulót, melyet a jelenlévők tapssal köszöntek meg. Csíkban csapatunk meghívta a szállásadó csapatot egy búcsúestre, ahol barátságot is kialakítottunk az ottaniakkal.
Mindenesetre a zarándoklat örök élmény marad. Nem azért, mert a hétvége alatt összesen 29 órát vonatoztunk, 10 órát aludtunk, pityókás tokányt ettünk és neon színű üdítőket ittunk, hanem azért, mert csodálatos volt látni, ahogy a kintiek megélik a magyarságukat.

Elber Sára őrsvezető