Cikksorozatunk legújabb részében Újpest talán legikonikusabb épülete, az idén 125 éves Városháza történetének járunk utána.
A fiatal Újpest település első községháza 1845-ben épült fel közadakozásból, a mai Árpád utca 21. szám alatti telken. Ez az épület húsz éven keresztül szolgálta Újpestet, mígnem a község képviselő-testülete átköltözött egy, a mai József Attila utca és Attila utca sarkán álló ingatlanba (érdekesség, hogy ezt az épületet 1874-ben egy helyi lázongás során felgyújtották, melyet követően helyreállításon esett át). Az 1890-es évekre Újpest lakossága már elérte a 40 ezer főt, ezért egyre fontosabb kérdéssé vált egy korszerű, elegáns és nagyméretű községháza felépítése.
Az új községháza helyszínéül az István teret jelölték ki, melynek tulajdonjogáról gróf Károlyi Sándor a nemes ügy részére önként lemondott. Néhány év huzavonát követően 1898-ban írták ki a pályázatot a városháza megtervezésére; az öt beérkezett pályamű közül Hegedűs Ármin és Bőhm Henrik építészek „Évszázados múlt után” jeligével elkészített pályázatát találták győztesnek. A következő év májusában indult el az építkezés az újpesti Schreiber Gyula épületfa-kereskedő kivitelezésében, aki a munkálatok irányítását Dániel György építőmesterre bízta. A legenda szerint az építkezés során kizárólag újpesti munkásokat alkalmaztak.
fotó: Várai Mihály
A munkálatok gyorsan haladtak, az épületet 1900. augusztus 21-én már át is vehette a község, október 1-én pedig megkezdődhetett a hivatali munka. Az eredeti tervekkel szemben egy kis változtatásra, bővítésre volt szükség, mivel időközben miniszteri rendelettel létrehozták az újpesti járásbíróságot, melyet a fogdával együtt a községháza épületébe költöztettek (a bíróság mai épületét kilenc évvel később adták át, lásd korábbi írásunkat). Szintén változás volt, hogy az épület földszinti helyiségeit üzletek részére adták bérbe (ezek egyike volt a Babits Mihály Újpesten játszódó Kártyavár című regényében szereplő kávéház), de egy ideig itt működött a községi tűzoltóság is.
Az újpesti községháza (hamarosan városháza) a 19-20. század fordulójának jellegzetes eklektikus-szecessziós stílusában épült, annak egyik legkiemelkedőbb alkotása. Az épület arányos tömegével, két tornyával, díszítésével az újpesti polgárok igényességét, lokálpatrióta szemléletmódját hívatott megtestesíteni. A falat eredetileg téglavörös vakolat és világos mészkőborítás, az épület tetejét pedig vörös cserepek fedték. A főbejárati ajtó szépen megmunkált tölgyfa, amit dekoratív minták díszítenek; a bejárat előtt egykor bérkocsiállomás üzemelt. A Szent István tér felé néző hátsó oldalon egy erkélyt alakítottak ki, ahonnét szózatokat lehetett intézni a téren összegyűltekhez.
fotó: Várai Mihály
A Városháza egyik különlegessége a középkori germán mondahős, Roland vitéz szobra, amely a két torony között, az épület kereszttengelyében áll, lovagi viseletben, fején sisakkal, kezében lándzsával és karddal. A Roland-szobrok hagyományosan a települések törvényhatósági jogait, valamint az igazság érvényesítését jelképezték, de elképzelhető, hogy a jelentős németajkú lakossággal rendelkező Újpesten a település gazdasági és kereskedelmi jelentőségét kívánták vele szimbolizálni.
Az épület legszebb és leghíresebb helyisége természetesen a második emeleti díszterem, ahol az önkormányzat képviselő-testülete ülésezik, valamint itt rendezik a fontos, reprezentatív eseményeket, például a díszpolgári címek és újpesti díjak átadó ünnepségét. A terem jó akusztikája miatt zenei eseményekhez is kiváló, nem véletlen, hogy rendszeresen itt tartják a Városházi Esték komolyzenei koncertsorozatot. Szintén említésre méltó helyiség az első emeleten található házasságkötő terem.
fotó: Várai Mihály
Érdekesség, hogy 1909-ben az újpesti városházán rendezték meg a Polgármesterek Országos Egyesületének soros közgyűlését, amely jó alkalmat adott a fiatal városnak a bemutatkozásra. A találkozónak országos híre ment és az újpesti városvezetők rengeteg viszontmeghívásnak tettek eleget.
A városháza – amely természetesen ma is eredeti funkcióját látja el, itt található a polgármester irodája és az önkormányzat székhelye – korabeli társaihoz viszonyítva gyakorlatilag tökéletes épségben vészelte át a 20. század (gyakran vér) zivataros évtizedeit. Állapota azonban az idők során alaposan leromlott, ezért 1999-ben, a közelgő jubileum okán teljes felújításon esett át. 1993-ban az épületet helyi védelem alá helyezték.
Rudolf Dániel
(forrás: Újpesti Helytörténeti Értesítő)
fotó: Várai Mihály