Vásznat simogató festő

  •  
  •  
  •  

Megtelt a Polgárcentrum tükrös terme, április 27-én, pénteken este, az Újpesti Közművelődési kör klubestjén, ahol az újpesti cigányok múltja és jelene került terítékre. Bemutatkozott Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművész és Molnár István Gábor fotóművész is.

A vendégeket dr. Somos András köszöntötte a kör nevében, majd fergeteges táncot láthatott a közönség. A fiatalok elképesztő ritmusérzékről tettek tanúbizonyságot, úgyhogy az alap megvan egy majdani cigány táncos színház elindításhoz. A Sukár névre keresztelt csoport koreográfusa nem más, mint Szecső Kovács Zoltán, a hajdani nagy Rajkó Művészegyüttes vezető táncosa.

Ezt követően szólította meg Csóka János Pál, az Újpesti Cigány Nemzetiségi Önkormányzat elnöke Szentandrássy István Kossuth-díjas festőművészt, aki válaszolt a kérdésekre, és egy idő után valóságos fórummá alakult a beszélgetés, melyből kirajzolódott a művész élete, pályája. Miközben a festő beszélt, a kivetőn sorra tűntek fel a világszerte ismert alkotások. Szentadrássy szeretettel emlékezett meg nagy elődeiről, minden mondatából kiviláglott az alázat, a festészet tisztelete. Hogy egy kép soha nincs kész, hogy a festészet alapja a simogatás.

Molnár Gábor fotóművész nagy fába vágta a fejszéjét tizenkét éve, amikor elhatározta, felkutatja az újpesti cigány hagyományokat. Nem volt egyszerű, hiszen nagyon kevés dokumentum állt rendelkezésre, a végére mégis hihetetlen mennyiségű anyag gyűlt össze. A 94 interjú 470 kazettán fért el. A 3200 fotó legtöbbjét házról házra járva gyűjtötték. Kiderült: a legnépszerűbb foglalkozás a cigányság körében a szegkovácsság volt, de a téglavető szakmát is művelték. 

Az est végén dr. Kőrös András ügyvivő egy szép albumot adott át a festőművésznek.

Á.T.

Intézetektől a Kossuth-díjig

Szentandrássy István 1957. augusztus 26-án, Budapesten született. Állami gondozottként nőtt fel. Szorongásait először versekben, drámákban, rajzokban adta elő. Péli Tamástól tanult festeni.
Zaklatott, drámai hangvételű kompozícióin a cigányság ősi, balladisztikus hagyományai és alakjai elevenednek meg. Olajképeinek színvilágát a sötét, barnás tónusok és a meleg ragyogás uralják. Kiállított többek között Bécsben, New Yorkban, Prágában, Münchenben. Jelenleg Budapesten él és alkot. Idén kapott Kossuth-díjat.