A Kossuth-díjas csavargó a Szent István téren lépett fel szombat este
Ahogy számítani lehetett rá, magas színvonalú koncertet adott szombaton este Hobo, a Kossuth-díjas csavargó. A súlyos mondandókat hordozó szövegek mellé remek zenét tett a barátaiból álló banda. Az újpesti születésű énekes haját cibálta a szél, úgy kezdett bele a blúzba: Viharban születtem… És tényleg, készülődött a vihar.
Késő délután még semmi nem utalt arra, hogy estére rossz idő lesz, aztán fokozatosan elkezdett komorodni az ég. Nem volt vészes a helyzet, senki nem is vette komolyan a változást, a koncert kezdetére zsúfolásig megtelt a Szent István tér.
Fél kilenc után, a Kopaszkutya című számmal indult az előadás. Néhány később érkező néző lemaradt a legendás dalról, ezért kiabálta a szám után: játszd a Kopaszkutyát! Hobo meg is kérdezte: merre jártatok?
Egymást követték az ismert dalok, a védjeggyé vált rekedt hang megfogta a közönséget. Ugyan a mély szövegek értelmezésére nem jutott idő, de a jelenlévők tudták, mit hallanak, mert sokan átélték közülük azt az életérzést, amelyet a zenész megírt. Ebbe a különleges képi világba beleillettek a Jim Morrison számok is. A Hey Joe című Jimi Hendrix nóta története kicsit más, mint az addig elhangzottak, de a blúz dallamvilága miatt a műsorban a helye.
Hobo két szám között természetesen megemlítette, hogy Újpesten született, és szép dolgokra emlékszik. És a korára történő utalást sem hagyta ki (most múlt 66), amire csak ráerősített a Vén marhák nóta refrénje. Kiderült az is, hogy maradt, aki volt: egy csavargó zenész. De senki ne vegyen rá mérget, hogy Hobo minden nap más szalmakazal tövében alszik. Az állandóság, az értékek vállalása ez, önfeladás nélkül.
Egyre jobban cibálta a szél az énekes haját, ám őt ez nem zavarta, rendületlenül énekelt tovább. Jött a Közép-európai Hobo Blues II. című dal: Viharban születtem, / Jó időre várok, / Hosszú útra mentem,/ De itt, közel járok. Na, ekkor már tényleg közeledett az orkán. Az erős szél tépdeste a fák gallyait, a molinókat, erősen belengtek a felfüggesztett hangfalak, zizegtek a színpad állványait tartó rögzítő kötelek. Hogy ne legyen nagyobb baj, be kellett fejezni a koncertet.
Hobó, ameddig lehetett, kitartott, elénekelt még néhány számot, majd fájó szívvel elbúcsúzott a közönségtől.
Picit rövidebb lett a koncert a tervezettnél, mégsem volt túl nagy hiányérzetük az embereknek, mert maradandó élménnyel gazdagabban térhettek haza.
Á.T.