A legnagyobb történet Naszvagyi Vili! Az ő műsorával kezdődött a sorozatunk, mert az ő nevére mindig megtelt a klub, és 30-40 perces műsort pár perc gondolkodás után tudott csinálni. Az egész ember csupa zene! Ha akarja, ha nem. Mást nem is tudna akarni soha! Naszvagyi Vili nem a Scala mellett, Milanóban, nem is a Metropolitan környékén nevelkedett. Nem ott és nem azért lett zenész. Újpesten élt és az Izzó Gépgyárban dolgozott, a Szilágyi utcában „építette a szocializmust”. Olyan is lett!
Vilit – eszterga-vagy gyalugépen dolgozott – nem veszélyeztette, hogy „Élmunkás” vagy „Kiváló Dolgozó” legyen, de még a „Szakma Ifjú Mestere” sem. Ő a zenének és a zenében élt, ennél fogva elég sajátosan értelmezte a „magyar valóságot”! Nem lett a főnökök kedvence, de akkor még dolgozót – csak úgy – nem lehetett kitenni. Pedig néhanapján szívesen megtették volna! Természetesen felbukkant a gyár ifjúsági
klubjának bulijain a gitárjával, és énekelt! Belépett a gépgyárban alakult – vagy már meg is volt – férfi kórusba. Onnan, a Szilágyi utcából kezdett szárnyalni a hír, hogy van ott egy vörös srác, akinek állati jó a hangja és piszok jól énekel. Férfi szépségversenyt nem fog nyerni, jövőre se, de énekversenyt vagy tehetségkutatót nyerhet! Nyert is, de az még odébb van…
Amikor megtudtuk, mentünk meghallgatni a vörös srácot, és tényleg elámultunk: úgy utánozta az akkori világsztárokat – Tom Jones-t, Gianni Morandit, Bobby Solót, Elvis-t – mintha magnóról szólt volna az eredeti felvétel. Egy balatonszemesi tábori buli alkalmából – éppen Tom Jones-t énekelt a pódiumon – az utcáról nyaralók jöttek be megkérdezni, hogy és hol vehetnék át a szalagot, amin ezek a számok vannak. Mondtuk nekik, hogy ezt a „szalagot” nem lehet átvenni, mert úgy hívják, Naszvagyi Vili, de jöjjenek be, hallgassák meg! Nem akarták elhinni, hogy azt hallják, akit látnak. Természetesen átcsábítottuk a váci úti klubba, hogy énekeljen, amikor kedve van. Vilinek pedig énekelni mindig volt kedve. Szerencsénkre!
RÉTI JÁNOS