Adámi Zsanett súlyos mozgásszervi rendellenességgel született. Sem a kezeit, sem a lábait nem tudta mozgatni. Az orvosok azt mondták, semmi remény, a kislány állapota nem fog javulni. A szülei lemondtak róla. Egyedül maradt. Később egy kitartó gyógytornász segítségével örökbe fogadták.
Zsanett, az UTE úszója, ma hetvenszeres nemzetközi bajnok, négyszeres
világcsúcstartó, az ő nevével kezdődött a riói magyar paralimpiai csapat névsora. Élete első paralimpiáján elcsípett egy negyedik helyet 100 háton.
– Úgy hallottuk, hogy nem igazán szeretsz úszni. Igaz ez?
– Persze. Hát lehet szeretni azt, hogy az ember ötkor kel, órákig úszik egy hideg medencében oda-vissza, aztán ugyanezt megcsinálja délután? És nincs hétvége, nincs buli a haverokkal?
– Nem az úszás az, aminek köszönheted, hogy ma itt tartasz?
– Inkább embereknek és főleg magamnak köszönhetem. Egy gyógytornásznak,
Szabolcs Juditnak, aki nem hagyott magamra akkor, amikor mindenki más igen. Az Adámi családnak, mert befogadtak, az edzőimnek, a barátaimnak. Tizenöt éve rehabilitációs okból kezdtem el úszni. Meleg vízben lubickoltunk, élveztem, hogy haladok, pedig járni akkor sem tudtam. Aztán az edzők rájöttek, hogy lehet velem valamit kezdeni, én pedig nagyon akartam.
– Mégis abba akartad hagyni az úszást…
– Négy éve tényleg majdnem abbahagytam. Az olimpia előtt egy héttel közölték, hogy mégsem utazhatok. Akkor egy kicsit összedőlt a világ, de aztán úgy gondoltam, hogy amíg nem jutok ki egy paralimpiára, addig nem értem el semmit.
– Kívülállók számára különös látványt nyújtott a riói paralimpiai úszódöntő. A gyoztes 2.07.09 perces világcsúccsal nyert, te negyedik lettél 3.00.71-gyel. Óriási hajrá volt, az ötödik görög lányt mindössze egy századdal előzted meg. Az szokványos, hogy az első és a negyedik helyezett között 50 másodperc különbség van 100 méteren?
– Az Európa-bajnokságon hét másodperccel jobbat úsztam, mint Rióban. Mégsem mentem volna semmire vele, mert akik előttem végeztek, azokat én
soha nem fogom megelőzni. Fizikai képtelenség. Láttad, mekkora tenyere
van a szingapúri vagy a kínai lánynak? Nekem gyakorlatilag nincs is tenyerem.
– Mégis ugyanabban a kategóriában indultál.
– Hát ez az. Ami az épeknél a dopping, azok nálunk a kategóriák. A paraúszókat a sérültségük alapján 1-től 10-ig kategorizálják. Az 1 a legsúlyosabb, a 10 a legkevésbé. Én voltam már a 4-esben, most a 2-esben versenyzek.
– Nemigen hallani, hogy bárki nyilvánosan tiltakozna ez ellen.
– A csalást mindenki látja, mindenki tud róla, de valamiért elnézik. Én kihozom
magamból a maximumot, de el kell fogadnom, hogy itthon az idő az ellenfelem,
nemzetközi szinten pedig az a két-három ember, akit lehagyhatok.
– Majd talán Tokióban…
– Az még odébb van. Egyelőre pihenek, és fél évig az uszoda közelébe
se megyek. Minden időm a barátaimé és a tanulásé. Persze a távlati célok között ott van az olimpia.