Kerek évfordulót ünnepelhetett idén ősszel az újpesti labdarúgás: 125 éve, 1898-ban kezdtek el szervezett formában futballal foglalkozni a városban. A jubileumra szabadtéri tablókiállítással emlékezett az önkormányzat, melyet eredetileg a Városháza előtt, október végétől pedig a Szusza Ferenc Stadionban tekinthetnek meg az érdeklődők. A kiállítás anyagának összeállítójával és több, az Újpest FC-vel kapcsolatos könyv szerzőjével, Laszip Gábor sporttörténésszel beszélgettünk, aki beavatott minket a kezdeti évek kulisszatitkaiba.
Magyarországon az angol minta nyomán az 1870-es években kezdtek el futballt játszani, a kezdeti évtizedekben azonban leginkább csak diákok rúgták a bőrt és mérkőztek egymással az iskolaudvaron. Több mint húsz évnek kellett eltelnie, mire 1897-ben − szintén az angliai trendeket követve, jókora lemaradással − megalakult az első hazai csapat, a Budapesti Torna Club (BTC), amely már nem gyerekjátéknak, hanem valódi sportnak tekintette a labdarúgást. Az új sport gyorsan népszerű lett, nagy tömegeket vonzott, és a következő években gomba módra jöttek létre az újabb és újabb klubok.
Így jutott el a játék híre az akkor még önálló községként létezett Újpestre is − meséli a sporttörténész − ahonnét rengeteg diák járt be a fővárosba tanulni és hozta haza a futball szeretetét. 1898. október 30-án vasárnap egy újpesti középiskolásokból álló társaság kilátogatott a BTC aktuális, a bécsi Cricketerek ellen vívott mérkőzésére, és az ott látottak annyira fellelkesítették őket, hogy a következő héten vásároltak egy labdát és elkezdtek futballozni. Az újpesti futball születésnapja tehát 1898 novemberére tehető, vagyis éppen most volt 125 éves − mondja büszkén Laszip.
Az Újpest FC csapata 1900-ban.
Miért épp lila-fehér?
A lelkes, nagyjából kéttucatnyi főből álló társaság először a Népszigeten, majd a remíz környékén, a mai Újpest-Városkapu angyalföldi oldalán alakított ki magának pályát, a következő nyáron pedig jött az ötlet, hivatalosan is bejegyzik klubként magukat, hogy versenyezni tudjanak más csapatokkal. Az (eredeti nevén) Ujpesti Football Club 1899. december 31-én, a Gyár utca 31. szám alatt jött létre, az alapítással kapcsolatban a sporttörténész érdemesnek tartja megjegyezni a pikáns tényt, hogy azért Baráth Lajos lett a csapat első elnökeként bejegyezve, mert ő volt az egyetlen a tagok közül, aki már betöltötte a 18. évét és rendelkezett érettségivel.
A klub már a legelső mérkőzésén lila-fehér színekben lépett pályára: a mez egyik fele lila, a másik fehér volt, a lila felén az ingujjat fehérre festették, a másik felén fordítva. A színválasztás az egyik újpesti futballista kamasz, Dános Dezső ötlete volt, aki később ismert festőművész lett. A választás mögött semmilyen szimbolikus indok nem bújt meg, a srácok pusztán olyan színkombinációban szerettek volna játszani, amit még addig egyetlen magyar csapat sem használt, vagyis a fő cél az egyediség volt.
A népszigeti pálya volt 1903 és 1922 között az UTE otthona.
Pálya-mizériák a kezdeti években
Az Ujpesti FC eredetileg az 1885 óta működő, tornával, vívással és atlétikával foglalkozó Újpesti Torna Egylettől teljesen különálló entitásként jött létre, a nagyobb társadalmi támogatottság és infrastrukturális háttér érdekében azonban mindössze 14 hónapnyi „árvaság” után 1901 elején beleolvadt az UTE-ba. Ugyanebben az évben jött létre a Magyar Labdarúgók Szövetsége (MLSZ) és indult el a bajnokság I. és II. osztálya − az Újpest a Ferencváros mellett az egyetlen csapat, amely a kezdetektől fogva minden évadban szerepelt az első- vagy a másodosztályban.
Az élvonalbeli bajnokságot a kezdeti évtizedekben az Ferencváros és az MTK uralta, előbbi leginkább politikai tőkéjének, utóbbi pedig gazdasági hátszelének köszönhetően vált uralkodóvá; az Újpestnek hosszú és göröngyös utat kellett bejárnia, mire felzárkózott a két rivális mellé. Sokáig problémát jelentett a megfelelő pályahelyszín: a csapat kezdetben az újpesti pamutgyár mellett egy üres telken − melyet a Károlyi család bocsátott rendelkezésükre − alakított ki futballpályát, ahol ők maguk döngölték le a talajt, állították fel a kapufákat. A „nomád” pálya azonban nem volt körbekerítve, ezért az MLSZ nem volt hajlandó hitelesíteni, így az első három szezonban az Újpestnek a hazai mérkőzéseit is idegenben, különböző pesti pályákon kellett játszania.
Szűcs János, az UTE elnöke 1919-1925 között.
1903-ban végre elkészült a népszigeti sporttelep, mely majdnem két évtizedig szolgált a csapat bázisaként, bővítésekre azonban nem volt alkalmas és a megközelíthetőség is nehézkesnek bizonyult, ezért 1922-ben ismét költözésre került sor. Ekkor avatták fel a Hajós Alfréd által tervezett Megyeri úti stadiont, ami a mai napig a lila-fehér klub otthona. Szűcs János klubelnök vezetésével egyre jobban sikerült bevonni az újpesti vállalatokat a klub életébe. A csapatnak óriási anyagi hátszelet nyújtott például Aschner Lipót, az Egyesült Izzó vezérigazgatója (1925-től az UTE elnöke), többek között ennek köszönhetően született meg az a rengeteg fejlesztés, melyeknek hála sikerült beérni a két budapesti élcsapatot.
A társadalom minden rétege támogatta a csapatot
Nem szabad elfelejteni a csapat társadalmi, népi hátszelét, rendkívüli mértékű népszerűségét sem − mutat rá Laszip. Újpest egy nagy olvasztótégely volt a 19. században és a 20. század elején − magyarázza a sporttörténész −, ahová rengeteg különböző helyről települtek be az emberek, például Felvidékről, az Alföldről, a Monarchia egyéb területeiről, vagy éppen Pestről. Nyelvileg, etnikailag és vallásilag is rendkívül vegyes volt a település, ennek a sok felől jött, sokféle embernek nagyon kellett egy kovász, ami őket egységessé teszi, és ezt a szerepet a labdarúgás nagyon jól betöltötte. 1910-ben már annyian futballoztak Újpesten, hogy a korabeli sajtó megjegyezte: akárhová megyünk a városban, mindenhol labdarúgókba botlunk.
Ennek az anyagi és társadalmi támogatottságnak köszönhetően érkezhetett el az 1920-as évek végén és az 1930-as években az Újpest első aranykora: a csapat ötször is elhódította a magyar bajnoki címet, kétszer megnyerték a korszak legjelentősebb nemzetközi klubtornájának számító Közép-európai Kupát (KK) és egyszer a Genfben megrendezett Bajnokok Tornáját (ennek döntője, Újpest − Slavia Praha, volt egyébként az első külföldről sugárzott élő rádióközvetítés Magyarországon). A korszak legnagyobb legendája kétségtelenül Zsengellér Gyula, aki hat gólt szerzett az 1938-as világbajnokságon, ezzel világszerte híressé vált. Zsengellér mellett ugyanezen a vébén − ahol Magyarország ezüstérmes lett −, a válogatottat négy másik újpesti játékos is erősítette.
Az elsőként magyar bajnok csapat 1930-ban.
Honnét az Újpest-Ferencváros ellentét?
A korai évek krónikája nem lehet teljes anélkül, hogy utánajárnánk a kérdésnek: honnét ered és miért alakult ki a Ferencváros és az Újpest közötti „ősi” ellentét? Laszip tudomása szerint a szurkolók közötti kenyértörés oka egy 1934-es mérkőzésre vezethető vissza. A két csapat a bajnokság utolsó előtti fordulójában találkozott egymással a Megyeri úton, a tét nagy volt: ha az Újpest megnyeri a meccset, gyakorlatilag bajnok, döntetlen vagy vereség esetén azonban a zöld-fehérek viszik a bajnoki címet. Az Újpest már az első félidőben 2-0-ra vezetett, később azonban a játékvezető kétszer is érvénytelen, szabálytalan gólt adott meg a Ferencvárosnak, majd két alkalommal sem fújt jogos tizenegyest a lila-fehéreknek. Hatalmas felháborodás, patália alakult ki a stadionban, az újpestiek úgy érezték, elcsalták a mérkőzést a kilencedik kerületieknek. Innentől datálható, hogy a két szurkolótábor − finoman fogalmazva −nincs igazán jóban egymással.
Rudolf Dániel