A legendás sportember nevét városunkban uszoda és iskola is viseli. Halálának körülményei máig tisztázatlanok.
1946. szeptember 10-én halt meg minden idők egyik legjobb magyar vízilabdázója, Halassy Olivér. Halassy (Haltmayer) Olivér Újpesten született, 1909. július 31-én sváb katolikus kereskedő családból. Eleven fiú volt, az Újpesti Torna Egylet gyerekcsapatában focizott, de amikor nyolcévesen fel akart ugrani a mozgó villamosra, elvétette az ugrást, és lábszárközéptől amputálni kellett a bal lábát. A mozgással azonban nem állt le, keresztapja megtanította úszni, a gyerek a víz szerelmese lett. Az elemi után a Vas utcai Felsőkereskedelmi Iskolában tanult, amelynek úszóegyesületében sorra nyerte a versenyeket. Tizenhat évesen a Dunán rendezett országos folyambajnokságon is elindult, akkor a harmadik, egy évvel később már az első helyen végzett, innentől pedig egymás után nyerte az országos bajnokságokat az UTE színeiben.
Az úszás mellett tagja lett az UTE vízilabdacsapatának is, amely vele ért el első bajnoki címet 1930-ban, majd még kilenc alkalommal lett első. 1928-ban Komjádi Bél szövetségi kapitány beválogatta az amszterdami olimpiára készülő csapatba. Ezen a tornán a válogatott második lett, de a következő két olimpián (1932., Los Angeles, 1936, Berlin) már nem talált legyőzőre a magyar csapat. Halassy úszásban is sikeres volt. 1931-ben Párizsban, két órával azután, hogy a pólócsapat Eb-aranyérmet szerzett, rajthoz állt az 1500 méteres gyorsúszás döntőjében is, és országos csúccsal első lett. Aztán sorra jöttek a győzelmek úszásban, ám amikor két hazai sportoló is legyőzte, visszatért a pólóhoz, amelytől – csak úgy, mint úszástól – 1941-ben vonult vissza. Ezt követően edzősködött, 1942–43-ban az UTE vezetője is volt. A második világháborúban számos zsidó sportolót és más üldözöttet bujtatott háza pincéjében, egy zsidó származású orvosnak még az apjától örökölt vitézi gyűrűjét is odaadta, hogy segítse a menekülésben. A háború után belevetette magát a sportélet újjászervezésébe, de 1946 nyarán a vitézi cím miatt B-listára került, és elbocsátották.
Hogy miként halt meg, nem tudni pontosan. A korabeli sajtóban és azóta is többféle változat látott napvilágot. Sokáig a rablógyilkosság verziója terjedt el, talán, mert a legfrissebb kutatások szerint szovjet katonák gyilkolták meg, ezt pedig nem lehetett nyilvánosságra hozni. Egyes feltételezések szerint egy szovjet katonai járőr akarta elkobozni apósa autóját, amellyel egy sofőrrel együtt közlekedett, de Halassy nem volt hajlandó átadni a járművet, ezért társával együtt lelőtték. Egy másik verzió szerint 1946. szeptember 10-én taxin ment haza, amikor a Szent László úton szovjet katonák megállították a kocsit, és felszólították a vezetőt, hogy adja át az autót. Halassy kiszállt a kocsiból, felszólította őket, hogy álljanak félre, és engedjék a taxit útjára, de mindkettőjüket a helyszínen agyonlőtték. Temetésén ötezer ember gyűlt össze, az olimpiai bajnokok nevében Hajós Alfréd búcsúztatta.
Halassy Olivér sportolói pályafutásáért több elismerést is kapott: két alkalommal Signum Laudis kitüntetéssel jutalmazták, 1931-ben elnyerte a Nemzeti Sport nagydíját, 1936-ben pedig a Toldi Miklósról elnevezett emlékérmet is. 1978-ban az egyesült államokbeli Fort Lauderdale-ben beiktatták az Úszó Hírességek Csarnokának tagjai közé, 2006-ban a Magyar Örökség-díjjal ismerték el. Egyesületet és sportcsarnokot is elneveztek róla, mellszobrát 2011-ben avatták fel Újpesten, ugyanitt általános iskola és uszoda is viseli a nevét. Nevével díjat alapított a Magyar Egyetemi-Főiskolai Sportszövetség (MEFS), valamint a Magyar Paralimpiai Bizottság (MPB) is.
CSG