Szép és reprezentatív kiállítás várja a képzőművészet szerelmeseit Újpesten, az Árpád úti kiállítóteremben. A Polgárcentrumban, a tavaly elhunyt Káplár Éva festőművész alkotásaival találkozhatnak az érdeklődők.
A képeket szemlélve meggyőződhetünk arról, hogy alkotójuk a realista módszer sajátos változatát fejlesztette ki, emberi-művészi közlendői számára. Mindenekelőtt szembetűnő nála a műgond és a fegyelmezett technika. Elutasít mindenféle mellébeszélést, érzelmeit és élményeit határozottan és feszesen fogalmazza meg képeiben. Érzelmes beállítottsága is erre predesztinálja. Élénk, kék-vörös és halványabb tónusú képeit finom lelki rezdülések és tiszta képszerűség jellemzi. Ezt elsősorban csendéletein és tájképein érhetjük tetten. Művei és átgondolt kompozíciói erősen hatnak a látogatóra.
Emberközpontú témáit gyakran tölti meg különös, néha elvont tartalmakkal, még irodalmi ihletésű illusztrációi is átformálódnak a művészi újjáteremtés folyamatában. Ez jellemzi Babits Mihály és Gyurkovics Tibor portréját. Sok mindenre kiterjedő figyelmének, dús élménytárának, minél változatosabb közvetítő és kifejezőeszközre van szüksége. A figuratív formai megjelenítés mögött jobbára halkszavú jelképek, látomások húzódnak meg. Egykori férje, Kapás Dezső, a Vígszínház rendezője több dimenzióban is feltűnik a képeken. Egyik legszebb képe a Madonna gyermekével, amely nemcsak méretével, de művészi gonddal való megformálásával is fogvatartja a szemlélőt.
Finom ecsetkezeléssel készültek akvarelljei, de ugyanez mondható el a vastagon felvitt olajképekről is. Képeit nézegetve könnyen azt hihetnénk, hogy a festő csak saját belső világát próbálja önmagából kiírni, de ha alaposabban szemügyre vesszük alkotásait akkor éreznünk kell, hogy a világra nyitott ajtó a fő jellemvonása a festményeknek: az egészséges életszemlélet tükröződik munkásságán. Festői technikája roppant egyszerű és utánozhatatlan. Művészete nem tartozik semmilyen izmushoz, fellette áll a múló divatoknak. Egyszerűek és örökérvényűek. Tehetséggel párosult szorgalom, alkotói szerénység, mind olyan művészi erény amely példaképül szolgálhat a 21. századi képzőművészeknek. Festői-technikai eszközeit mértéktartással, önmegtartóztatással alkalmazza, s mondandóját alárendeli, hogy azok a látvány gondolati-filozófiai lényegét szolgálják.
Káplár Éva képein az általánosíthatót keresi, a felszín mögött rejtőző erők harcát, az önmagába zárt ember és környezete találkozásának, az akciónak a lehetőségeit. Az ellentétes erők szembesítése azonban sohasem eredményez szélsőségeket, a hang mindvégig visszafogott marad. Egymást feltételező és egymással ellentétes erők harcából épülnek fel képei, olyan meditációs tárgyaknak is tekinthetjük őket, amelyek egyszerre késztetnek a természeti jelenségekkel, a természet és az ember kapcsolatával, a közösségi lét folyamatával való szembesülésre.
Keresztes Szilvia