Rendezte: Lenny Abrahamson. Írta: Emma Donoghue. Kép: Danny Cohen. Szereplők: Brie Larson, Jacob Tremblay, Sean Bridgers, Joan Allen, William H. Macy. 118 perc. Bemutató: január 28.
Ismerős a történet a hírekből: egy fiatal lány eltűnik, és csak hosszú évek után kerül elő egy családi ház pincéjéből. Izgalmas kérdés, hogy túlélhető-e ép ésszel egy ilyen trauma, és vajon vissza lehet-e illeszkedni a társadalomba. És hogyan lehet egy ennyire komor történetből Oscar-jelölésig jutó, felemelő filmet készíteni?
A megoldás természetesen a gyerek. A régi hollywoodi mondás szerint velük – és persze a kutyákkal – mindent el lehet adni. Ha A szobának csak a 17 évesen elrabolt és hét évvel később szabaduló Joy lenne a főszereplője, akkor Lenny Abrahamson filmje valószínűleg egy depresszív(ebb) dráma lenne. A lánynak azonban már a fogságban születik egy kisfia, az ő létezéséből pedig erőt és energiát merít a túléléshez. Nem akarja, hogy a gyerek fogolynak érezze magát, ezért elhiteti vele, hogy a világ egyenlő a szobával, és rajtuk kívül más nem is létezik, így a körülmények ellenére boldogan és szeretetben élnek.
A szabadulással aztán egy új film kezdődik. Az immár ötéves kisfiúra a szoba falain túl egy teljesen idegen, színes és szagos valóság vár, miközben anyjának is teljesen újra kell építenie az életét. A kihívás egyszerre izgalmas és ijesztő, de a kapcsolatuk olyan erős és intim, hogy nem is lehet kérdéses az életigenlő befejezés.
A történet tehát sok meglepetést nem tartogat, de a rendező olyan ügyesen pengeti az érzelmi húrokat, hogy nehéz nem a film hatása alá kerülni, és akkor Brie Larson döbbenetesen erős alakítását még nem is említettük. A Golden Globe-díjat már megkapta érte, és az Oscar is csak rá vár.
BS