Kanász-Nagy Máté népjóléti alpolgármesterrel többek között a „fapados” szociális ellátórendszerrel, a lakhatási válsággal, a kilométeres várólistákkal és az Árpád Kórházzal kapcsolatos terveiről, a rászorulóknak nyújtott téli segítségről beszélgettünk, s kiderült az is, mi lett az az őszi kampány-LED-izzók sorsa.
– A munkaerőhiány. A választásokat követően sokan távoztak a hivatalból. Ez különösen az én területemet érintette. A főosztályvezető és mind a két osztályvezető felállt. Így nem volt könnyű átvenni a hivatalt.
– Sikerült ezt megoldani azóta?
– Részben igen. Folyamatosan érkeznek új munkatársak, de teljesen majd csak a jövő év elejére tudjuk feltölteni a megüresedett státuszokat.
– Az Ön területén, a szociális, népjóléti szférában milyen helyzetet találtak októberben?
– A rendszer működik, de elég fapadosan – még a többi budapesti kerülethez képest is. Jellemző példa, hogy a szociális szférában dolgozók kizárólag a jogszabályban rögzített alapjövedelmet kapják, a máshol fizetett ágazati pótlékok itt, Újpesten eddig ismeretlenek voltak.
– Ők számíthatnak változásra e téren?
– Mindenképpen. Most zajlik a jövő évi költségvetés tervezése, feltett szándékunk, hogy növeljük a szociális dolgozók erkölcsi és anyagi megbecsülését. Az ő gondjaikat már csak azért is jól ismerem, mert magam is szociálpolitika szakon végeztem, és dolgoztam is ezen a területen.
– Szintén az Ön hatáskörébe tartozik a lakhatás is. Ennek problémái a kampány során is szóba kerültek. Mi a helyzet e téren?
– Az újpesti önkormányzati bérlakásállomány sajnos igen szegényes és lepusztult, erre az elmúlt években nagyon kevés figyelmet fordítottak. Egy százezres kerületnek ennél sokkal többet kell nyújtania.
– Ez egy tipikusan olyan kérdés, amelyben inkább csak hosszú távon lehet komoly változásokat elérni, viszont már rövid távon sokan várják a megoldást. Mit lehet tenni ebben a helyzetben?
– Cselekedni kell a lehető leghamarabb. Már az is előrelépés volna, ha öt, tíz, vagy tizenöt lakással több állna rendelkezésre. Ez nyilván nem nagy szám, de jelenleg annyira szűkös ez a keret, hogy havonta legfeljebb egy-két családnak tudunk segíteni. Most az a jellemző arány, hogy tíz szociális bérlakásra körülbelül ötven megoldásra váró család vár.
– Hogyan lehet növelni a kiadható lakások számát?
– Elsőként minél hamarabb fel kell újítani azokat, amelyek jelenleg nincsenek lakható állapotban. Ebben fontos segítség a Habitat for Humanity civil szervezettel zajló együttműködés, amelyet a jövőben bővíteni is szeretnénk.
– A kampány idején volt szó bérlakások építéséről is. Ez különösen a pályakezdő, családalapításra készülő fiatalok számára lehet fontos.
– Igen, rájuk is gondolunk. Illetve általában azokra, akik annál többet keresnek ugyan, hogy rászorultsági alapon tudjunk segíteni nekik, annál viszont kevesebbet, hogy az elszabadult albérletárakat ki tudják fizetni. Nekik a piacinál jóval alacsonyabban szeretnénk otthont biztosítani. A Városkapu rehabilitációjának, felújításának keretében uniós forrásból néhány éven belül el kell készülnie egy háznak, amely nagyjából harminc új bérlakást jelent majd. Tervezzük azt is, hogy saját forrásból építünk bérlakásokat.
– Szinte rögtön az átadás-átvételt követően felröppent a hír, hogy a szociális területen dolgozók legjobbjai számára évente kiosztott jutalmak idén elmaradnak. Lassan itt az esztendő vége, mit lehet erről tudni most?
– A választások után a hivatalból tömegesen távozók számára közös megegyezés formájában különböző végkielégítési összegeket fizettek ki. Ezek összesen nagyjából annyit tettek ki, mint a tervezett jutalmak. Ez a pénz most hiányzik a kasszából, de ennek mindenképpen meg fogjuk találni a forrását.
– Várhatóan meddig fog tartani ez a keresés?
– Az év végéig megoldjuk a kérdést.
– A szociális dolgozók mellett beszéljünk az ellátottakról is. A naptár fordulásával szinte napra pontosan megérkezett a téli időjárás is, és vele beköszöntött a rászoruló emberek számára talán legnehezebb időszak.
– Idén is igyekszünk ezen a lehető leghatékonyabban enyhíteni. A rászorulóknak járó tűzifa, brikett, illetve gázpalackok kiosztása már megtörtént. Hamarosan eljuttatunk a szociális támogatásban részesülők számára egy csomagot, amelyben többek közt vásárlási utalvány, illetve izzók is lesznek. Utóbbiak az előző városvezetés által kampánycélokból osztogatott LED-izzók közül kerülnek ki, amelyekből a maradékot mi a valóban rászorulóknak adjuk. Külön kihívást jelent minden esztendőben, különösen az Újpesthez hasonló külvárosok számára a hajléktalan-ellátás. A fedél nélkül élő embertársainkat segítő fővárosi, kerületi önkormányzati és civil szervezetek az eddigi gyakorlattal ellentétben mostantól egymással szorosan együttműködve végzik a munkájukat. Munkatársaink folyamatosan ott lesznek a terepen, és mindent meg fognak tenni, hogy senki se maradjon segítség nélkül.
– A kampány fontos témája volt, hogy Újpestnek ismét saját kórháza legyen. Ez mikorra valósulhat meg?
– Ez egy hosszú folyamat lesz, és kimenetele elsősorban nem rajtunk, hanem a kormányon múlik, hiszen ez állami feladatkör. A képviselő-testület már felkérte az önkormányzat vezetését, hogy kezdje meg a kormányzattal a tárgyalásokat. Varju László kérdésére az Országgyűlésben Orbán Viktor olyan választ adott, amelyből az olvasható, hogy nem gördít akadályt a kórház újranyitása elé. Reméljük, ehhez tartani is fogja magát. Az önkormányzat már előirányzott egymilliárd forintot, amelyet a kormány kedvező döntése esetén erre a célra fordítunk.
– Ha öt év múlva visszatekint majd erre a ciklusra, mikor tekinti sikeresnek?
– Akkor, ha az előbb említett, Budapesten belül kifejezetten gyenge „fapados” szociális ellátórendszert és lakáspolitikát felhozzuk legalább a fővárosi átlagszintre. Ha sikerül megállítanunk az elvándorlást ebből a szférából, sőt elérjük, hogy más területen dolgozók, pályakezdők számára is vonzó legyen a szociális pálya. Ha lerövidítjük az elképesztően hosszúra nyúlt várólistákat az SZTK-ban, CT-berendezést szerzünk be, és bevezetjük az egynapos sebészetet. Ha visszaszerezzük Újpest kórházát. Ha ezeket a célokat öt év alatt megvalósítjuk, akkor elmondhatjuk, hogy a szociális, népjóléti területen nem vallottunk kudarcot.
BG.