Soha nem okoz gondot az egykori ferencvárosi labdarúgónak, hogy napi szinten az „ősellenfél” területére lép, hiszen a munkája sok-sok évig Újpestre szólította. Biztosítási ügyfelei pontosan tudják, hogy kivel állnak szemben, így elkerülhetetlen volt, hogy a tárgyalások alatt ne kerüljön szóba a foci.
A válogatott labdarúgó kijelentette, soha nem érezte, hogy ellenségként néznek rá, hiszen a sportban ellenfelek csatáznak, nem pedig ellenségek vívnak öldöklő küzdelmet a győzelmekért. Nevetve említi, az ötven év felettiek még emlékeznek megmozdulásira, de azért az újpesti fiatalabb nemzedék is tudja, milyen futballista volt a ferencvárosi Telek Manci.
– Jól emlékszem arra, amikor az edzőm, Rákosi Gyula az egyik tréning után szólt: Manci, készüljön, az Újpest ellen kezdeni fog! – mondta. – Alig voltam húsz éves, bizony, megremegett a lábam, hiszen idegenben, a rangadók rangadóján pályára lépni a lila-fehérek ellen még a tapasztaltabb futballistáknak is megdobogtatta a szívét. Döntetlen lett a végeredmény, én pedig bent ragadtam a csapatban.
Telek András olyannyira megvetette lábát, hogy négyszer is bajnok lett a Fradival, négyszer magyar kupát is nyert, de élete legmeghatározóbb, legszebb élménye – a labdarúgó pályán – a BL szereplés volt.
– Soha nem felejtem el, és az újpesti ügyfeleim is emlékeznek arra, amikor a Real Madrid vagy az Ajax ellen léptünk pályára a telt házas meccseken az Üllői úton. Sokszor mondják is az újpestiek, akkor – kisebb csoda, de – nekünk szurkoltak. Mi is éreztük ezt, és mindent megtettünk annak érdekében, hogy még többször legyen alkalma a lila vérűeknek a zöld-fehérekért szorítani.
Telek Mancit a csapattársak és a szurkolók a németek császárához, Franz Beckenbauerhez hasonlították.
– Nagy megtiszteltetés, de szerintem egy kicsit túlzás is – jelentette ki. – Talán azért említettek egy „oldalon” engem a fantasztikus zsenivel, mert magam sem voltam csonttörő, inkább a helyezkedéssel, technikával és finesszel próbáltam megoldani a feladatomat. De azért nagyon jól esik, hogy a „Franz Kaiserhez” hasonlítanak.
Gergely Gábor