Különösen is érinti az újpestieket a víz világnapja. Hiszen több kilométeres szakaszon élvezhetjük a Duna közelségét, a víz biztosította ökoszisztémát és nem utolsósorban az év minden szakában feltöltődést jelent sétálni a partján. De vajon mit tudunk a folyóról és a vízhálózatról, amely mindennapjaink szerves része?
A Népszigetet eredetileg tényleg minden irányból víz vette körül, az 1600-as évek végétől különböző kreatív neveket is olvashatunk vele kapcsolatban. A Pesti vagy Újpesti-sziget elnevezés mellett hívták például Szúnyog- illetve Csigás-szigetnek is.
De korántsem csak az elnevezései érdekesek ennek a földnyúlványnak. Ki ne ismerné a Népszigetre épült Ganz gyárat, a hajógyártás egykori központját vagy a Danubius Hajó- és Gépgyárat, mely az 1800-as évek végére a legkorszerűbben felszerelt gyárak egyike lett az újpesti öböl partján és nem csupán hazai-, hanem tengervizekre is készítette a hajókat.
Az 1930-as években kapcsolták egy kis földnyelvvel Újpesthez, így vált félszigetté Újpest szigete, ezzel létrehozva a ma is ismert Újpesti-öblöt, mely mostanra helyi jelentőségű védett természeti terület, az ökológiai hálózat része.
De érdemes a sziget élővilágán túl magára a folyóra is néznünk kicsit.
Majdnem napra pontosan 204 évvel ezelőtt, 1817. március 21-én tette meg első próbaútját Carolina. Az első dunai gőzhajó ugyanis a folyó ezen szakaszán is elpöfögött, 17 km/ órás sebességgel. Az első utat követően persze számos próbaúton és némi ráncfelvarráson (ugyanis 1820. tavaszán kissé elsüllyedt…) esett át, majd 1820 júliusában, megkezdődött menetrend szerinti útja a Dunán Pest, Buda és Óbuda érintésével. Ami azt jelenti, a Carolina Újpest mellett is elsiklott, naponta négyszer is.
Habár ez a hajó nem állt meg a szigeten, de egy 1928-as térkép szerint a IV. kerület partja kifejezetten népszerű kikötőhálózattal rendelkezett: csónakházak, víztelep látszik rajta, sőt, a Megyeri csárdánál egy csónakkikötő is.
De amikor Újpest és a víz kapcsolatáról beszélünk, korántsem csak a folyóra érdemes koncentrálni. A kerület ikonikus épülete, a Víztorony a századforduló óta része a lakosok mindennapjainak: a városvezetés 1905-ben döntött arról, hogy kiépíti a helyi vízvezeték-hálózatot. Hét év és 2 millió osztrák-magyar korona kellett hozzá, hogy a torony felépüljön. A rendszer kiépítésekor a tervezők gondoltak a jövőre is, úgyhogy eleve úgy tervezték azt, hogy képes legyen ellátni egy 100.000 fős várost is. A terv és a kivitelezés olyan jól sikerült, hogy a Víztorony egészen 2003-ig biztosította a környékbeli gyárak ipari vízellátását.
Persze az idő előrehaladtával a víz tisztán tartása is egyre inkább fókuszba került, 1960-67 között a kerület északi határában, a Duna-parton felépült a folyó vizét felhasználó víztisztító mű.
A Fővárosi Vízművek napjainkban is megállás nélkül fáradozik azon, hogy a megfelelő minőségű és mennyiségű vizet juttassa el többek közt Újpestre is. Ahhoz, hogy a budapesti háztartásokba eljusson a víz, a vízművek szakembereinek több mint 500 km vízcsőhálózatot kell karbantartaniuk. Tüttő Kata főpolgármester-helyettes a világnap alkalmából megemlítette: a folyamatos közműrekonstrukció és vízcsövek cseréje szolgálja azt, hogy a város fenntartható és élhető legyen. Karácsony Gergely főpolgármester Facebook-videójában többek közt emlékeztetett mindenkit: „környezetünk és a vízbázisaink védelme közös felelősségünk, hogy a gyermekeink és az unokáink is jó minőségű vizet ihassanak.”
A 2021-es víz világnapi jelmondata: „A víz érték! Becsüljük meg!” – tegyük hát ezt itt, Újpesten is.