Sajnos festőművészként is alig ismerik, ezermester-feltalálóként pedig még kevésbé emlékeznek rá. Kortársai is sokszor megmosolyogták szeszélyeit, hiú természetének lenyomatát pedig kedélyes anekdoták őrzik, pedig kiscetényi Pállya Celesztin valóban megérdemli, hogy az utókor a szívébe zárja személyét és sokrétű munkásságát.
Pállya Celesztin
Pállya Celesztin Genovában jött világra, 1864. március 9-én. Édesapja hat évvel előtte emigrált Olaszországba, ahol beleszeretett a későbbi művész édesanyjába.
„Hogy félvér vagyok, semmit se jelent abban a tekintetben, hogy ne lennék színmagyar ember, akinek az egész munkássága nem is lehet másfajta, csak magyar”
– fogalmazott ezzel kapcsolatban Pállya 1942-ben. Szüleivel és tizenkét testvérével 1870-ben költözött vissza Magyarországra, és előbb Győrben, majd Iglón, később Rózsahegyen telepedtek le. A fiatal Celesztinnek volt kitől örökölnie a polihisztori hajlamokat: édesapja ugyan vasutas volt, de élete során rengeteg mindennel foglalkozott, egyszer még sikeres szemműtétet is végzett.
Az önfejű reneszánsz ember
Bár szülei ellenezték, hogy „holmi művészpályára” lépjen, így kívánságukra postai díjnokként kezdett dolgozni, Celesztint elemi erővel vonzotta az alkotóvágy. Tanulmányait fametszetek készítésével kezdte, a mesterség híres tudójánál, Morelli Gusztávnál. Három év után azonban kitűnt: nincs igazi tehetsége ehhez a műfajhoz, ekkor fordult a vásznak világa felé.
Pállya Celesztin: Piaci jelenet
Tizenhat éves korában megnyerte a Székely Bertalan által hirdetett pályázatot, amelyre Arany János Éjféli párbaját kellett megfesteni. Az első díjjal nemcsak elismerés, de 4 aranykorona is járt, ami a szülői szíveket is meglágyította.
1884-től már a bécsi akadémián, később Münchenben, majd 1889 és 1894 között Budapesten, Benczúr Gyula mesteriskolájában tanult:
„Ekkor már (…) művésznek érzem magam, de nemcsak festőnek, hanem szobrásznak s mindennek, amit az élet részére lehet produkálni”
– emlékezett vissza erre az időszakra egy 1931-es interjúban. Bár a szobrászathoz nem fűzte annyi gyengéd érzelem, mint a festészethez, munkáját Fadrusz János is elismeréssel szemlélte. Nyakas természete azonban már ekkor is megmutatkozott, ahogy ő fogalmazott:
„Nem tűrtem senkinek semmiféle befolyását vagy „hatását”, még a Benczúrét sem, hanem megmaradtam magyarnak és – Pállyának.”
A mester műtermében
Magabiztossága akkor sem hagyta cserben, amikor maga Ferenc József látogatta meg a Benczúr-iskolát: ő volt az egyetlen, aki nem cicomázta fel műtermét a királyi látogatásra, és a legenda szerint az uralkodó az ő puritán, festő-, szobrász- és esztergályos-eszközökkel zsúfolt műhelyében töltötte a legtöbb időt; később pedig 30 képet is vásárolt tőle, amelyek a budai királyi palotát és a bécsi Burgot díszítették.
Első közönségsikerét is az 1890-es években aratta, egy merőben szokatlan témával. Az Epreskertben rendezett művészünnepre készített díszkapuja egy Ichthyosaurust mintázó, kétemelet magas, festett plasztika volt, amelynek mindenki a csodájára járt.
Hangulatok ecsetmestere
Festői munkássága is érdeklődést keltett: 1896-ban – Magyarországon akkori kortárs festőként először – már gyűjteményes kiállítást rendezett, 1900-ban pedig önálló, egésztermes tárlata nyílt a Műcsarnokban, amelynek évtizedekig állandó kiállítója maradt. Ugyanebben az évben már Újpesten is kiállították képeit.
Pállya Celesztin: Újpesti piac
Impresszionista festményeit mozgalmasság, az erős színhasználat és a már-már zsúfolásba hajló miniatürizálás, sűrítés jellemezte. Témáiban gyakran nyúlt a magyar paraszti, majd később városi élet szereplőihez, színtereihez, a tömegjelenetek ábrázolási módjai még idős korában is mozgatták a fantáziáját. Ennek a vonzódásnak köszönhetők az olyan munkái, mint az Újpesti hetivásár vagy a Megvan az alku. De portréi, tájképei és csendéletei is tiszteletet parancsoló minőséget képviseltek.
A lovak szerelmese
Viszont volt egy olyan téma, ami még ennél is jobban a hatalmába kerítette: nem túlzás állítani, hogy Pállya Celesztin a lóábrázolások művészi nagymestere és szerelmese volt. Összeszámolni is nehéz, hány képén örökítette meg a vidéki tájak négylábú, sörényes csodáit, és még az 1896-os Pallas Nagy Lexikon lóábrázolásai is az ő művei alapján készültek.
Pállya Celesztin: Lovasfogat
A lovak iránti rajongása, és a témában való elvitathatatlan szaktekintélye eredményezte azt is, hogy az alkotók őt keresték fel, amikor a Feszty-körkép készítésénél elakadt a munka, és egy szakmai vita miatt nem volt, aki nekikezdjen a lovasjelenetek megalkotásának.
A Feszty-körkép jól ismert részlete
A művészettörténészek a mai napig találgatják, hogy a monumentális mű mely részleteit festette pontosan Pállya, ő 1942-ben így idézte fel a felkérés részleteit:
„Feszty Árpád összeveszett a piktortársaival, és a nagy bajból, ami az összeveszésből keletkezett, én rántottam fel, mégpedig azzal, hogy a hét vezért, az összes lovascsoportokat s azt a részletet, amely a domb mellett van, ahol a csata folyik, mind én festettem meg Vágó Pállal. Ezt a kultúrtörténeti tényt különben a Körkép megalkotásáról szóló jegyzőkönyv is megörökíti.”
(Folytatása következik.)