Hosszú múltra tekint vissza a Stephaneum, amelyet még Károlyi Sándor gróf alapított az idős emberek gondozására céljából Istvántelken. Az egykor 24 lakónak otthont adó intézmény az évek során bővült, majd a történelem viharai következtében eredeti funkcióját elveszítette. A mai múltidéző cikkünkben ennek az épületnek a történetét idézzük fel röviden.
„Én alulírott nagykárolyi Gróf Károlyi Sándor boldogemlékű szeretett édes atyám Gróf Károlyi István örök emlékére a jelen alapítványi levelem erejénél fogva a rákospalotai Istvántelek területén »Stephaneum« elnevezéssel egy magyarországi, de lehetőleg rákospalotai, valamint ehhez közelfekvő községekben illetékességgel bíró, vallásukra való tekintet nélkül, mindkétnemű szegény aggastyánok ápolására rendelt intézetet alapítok” – olvashatók Gróf Károlyi Sándor 1904-ben írt alapító sorai az Újpesti Helytörténeti Értesítőben.
A gróf a városalapító édesapja emlékére döntött az idősotthon létrehozása mellett, amelyhez jelentős összeget is felajánlott. A korabeli beszámoló szerint a gróf az iparosmenház céljaira egy szabadon kiválasztható telket adományozott, emellett az építkezés költségeihez 500 koronával járult hozzá. A Stephaneum Rákospalota és Újpest határán, Istvántelken, a régi kertészeti iskola helyén épült fel, jelentős ráfordítással. Az intézményben a Nyugat-Európából érkezett apácák vállalták magukra az idős emberek gondozását, a gyenge és beteg lakók odaadó ápolását, ellátását. Az apácák még a nehéz magyar nyelvet is megtanulták, és fonott kosaraikkal járva a várost alamizsnát is gyűjtöttek, hogy kiegészítsék az otthon lakóinak élelmezését.
Az épület 1905. szeptember 10-én lett kész, a menhelyen kezdetben összesen 12 férfi és 12 nő kapott helyet. Az épület mellé kezdetben templomotis illesztettek, amelybe az otthon lakói átsétálhattak. Az építész még arra is gondolt a tervezéskor, hogy a misére a járóképtelen időseket emeleti szobáikból a karzatra egyszerűen át lehessen gurítani. Az első világháborúban az épület hadikórházzá vált, csak a háború után kaphatta vissza az eredeti funkcióját.
Később, 1930-ban Rákospalota város képviselőtestülete egy közeljövőben tervezett újabb bővítés érdekében területet engedett át az intézmény számára. Az 1932-es bővítés során az épület emeletessé vált, a korábbi román stílusú kápolna helyére pedig neogótikus templom épült. A fejlesztésnek köszönhetően az intézmény további negyven fő befogadására lett alkalmas.
Az államosítást követően azonban az új rendszer számára nemkívánatossá vált az apácarend jelenléte. A kedves nővéreket elbocsátották, a templomot lebontották, az idősek egykori szobáit pedig gyári raktárhelyiségekké alakították át.
1950-ben létrejött Nagy-Budapest, így Újpest és Rákospalota is a főváros része lett. Ekkor Istvántelek teljes területe Újpest részévé vált. 1958-ban az ingatlan a Chinoinhoz került, amely ezután raktárként használta. A Stephaneum napjainkban a fővárosi helyi védelem alatt álló építmények jegyzékében is szerepel.
A kérdéskörről bővebben az Újpesti Helytörténeti Értesítő 2020. júniusi lapszámában olvashatnak. Az Újpesti Helytörténeti Értesítő említett lapszáma elektronikus formában IDE kattintva tekinthető meg.
Kép forrása: Újpesti Helytörténeti Értesítő
SZFM