Bátran mondhatjuk, hogy fergeteges sikerrel mutatta be az Ifjúsági Házban tavaly év végén az Újpesti Szép Ernő Színház társulata Görgey Gábor Komámasszony hol a stukker? című darabját Szinovál Gyula rendezésében.
Szinovál Gyula társulata nem lehet ismeretlen Újpest színházszerető közönsége számára, hiszen hosszú évek óta mutat be előadásokat a gyermekeknek és a felnőtteknek egyaránt. Szinovál maga is újpesti, őt kérdezzük a darab budapesti premierje alkalmából:
– Hadd kezdjem egy személyes kérdéssel: milyen kötődése van Újpesthez?
– Én nagyon régen újpesti vagyok! Nem itt születtem ugyan, de mióta gondolkodni tudok, újpesti vagyok. Éltem máshol is, de mindig ide jöttem vissza. Büszke vagyok rá!
– Mikor alakult ez a színház?
– Régre nyúlik vissza az eredete. Még Debrecenben alakult Szép Színház Stúdió néven, Jámbor József barátommal. Aztán mikor Budapestre jöttem, akkor alapítottam. 2000-ben.
Szinovál Gyula
– A Szép Ernő színház egy úgynevezett „utazó színház”. Mitől újpesti?
– Alapvetően azért, mert Újpesten van a székhelyünk alapításunk óta. Mindig is itt próbáltunk, Káposztásmegyeren, a Lóverseny téren kezdődött az egész, ott volt egy próbatermünk. Barterben, a próbákért mi gyermekelőadásokat adtunk. De felléptünk az Ifjúsági házban, az Adyban. Minden kötődésünk Újpesten van, mikor bemutattunk egy darabot, csak utána indultunk tovább. Volt itt még egy pódiumszínpadom is, ahol alternatív előadásokat adtunk 40-50 nézőnek, de ennek a rezsijét már nem tudtam tovább fizetni, nem olyan régen szűnt meg.
– Tervezik-e újabb előadását a Görgey-darabnak Újpesten?
– Rajtunk az ilyesmi nem múlik, nagyon szívesen játsszuk, ahol megveszik, ahová elhívnak minket. Éppen Szakács Ági díszlettervezővel beszéltünk arról, hogy az előadásnak akkora sikere volt, hogy lehet, hogy itt, Újpesten még egyszer előadhatjuk. De ezek még csak tervek.
– Számíthatunk-e újabb premierre a közeljövőben?
– Most egy gyermekdarabot kezdünk el éppen próbálni, ez egy Mátyás király történet, ám ami a felnőtt darabokat illeti, az most nagyon nehéz, bizonytalan dolog. Mint mondtam, megszűnt a próbatermünk, ezen kívül az ország is elég „csehül áll”, és ilyenkor a kultúrára mindig kevesebb jut. Eddig a Lázár Ervin Program mindig támogatott minket, most nem kaptam onnan egy fillért sem. Már gondolkodtam azon, pár helyen ki is mondtam, hogy lehúzom a rolót, nem csinálom tovább, de hát negyven éve ezt csinálom, úgyse tudom abbahagyni. Amíg élek és mozgok, addig csinálni fogom.
– Van-e valami olyan távlati terv, vágy, hogy fix játszóhellyel, állandó társulattal letelepedjenek Újpesten?
– Ez régi vágyam! Egyszer már majdnem meg is valósult a Dózsa Lacival, ő volt az Újpesti Színház vezetője, de ez sajnos rajtunk kívül álló okokból nem született meg. Ám hogyha kapnék erre valami lehetőséget, felkérést, vagy egy minimális támogatást, akkor nagyon nagy örömmel vágnék bele. Csak hát ugye ezt nem nekem kell eldöntenem…