Egy bizonyos életkoron túl nagyon nehéz felfogni és feldolgozni, hogy számítógépek által megszólaltatott zenékre táncolnak és szórakoznak a fiatalok. Pedig érdemes félretennünk a rossz beidegződéseinket és előítéleteinket, hiszen hatalmas rajongótábora van itthon is az elektronikus tánczenének, s nemcsak a fiatalok, hanem az idősebbek is előszeretettel választják ezt a különleges dallamvilágú muzsikát a kikapcsolódáshoz. Amelynek – tegyük hozzá – rendkívül komoly zenei előképzettség kell a megalkotásához. Ruskó Eszter, a Girl in the Mirror nevű egyszemélyes formáció frontembere is ezt a különleges műfajt választotta, méghozzá itt, Újpesten.
Bevallom őszintén, ritkán izgultam még annyira, mint a találkozásunk előtt, hiszen kb. semmit se tudtam a legújabb zenei irányzatokról, mivel generációk választanak el bennünket egymástól. Ám amikor meghallgattam Eszter zenei műveit a zenemegosztó felületen, kellemes ellazultság, afféle alfa állapot lett úrrá rajtam, és elkezdtem bízni benne, hogy képesek leszünk megtalálni a közös hangot. A nagykanizsai születésű nő 2016-ban érkezett Újpestre, a Károlyi István utcába, s természetesen imádja a városunkat.
„Egyrészt mindig csendes és zöld, másrészt fantasztikus látni, ahogy napról napra egyre épül és szépül az új főterünk.”
Eszter többgenerációs és patinás zenészdinasztia leszármazottja. Őt is a klasszikus zenei pálya felé orientálták, amelyben mégsem találta meg önmagát.
„Sokáig zongoráztam, fuvoláztam és nagybőgőztem, sőt, hat éven át összhangzattant is tanultam, mégsem éreztem azt, hogy erre tudnám feltenni az életem.”
A nagy áttörést az jelentette, amikor huszonévesen együtt töltött egy álmatag délutánt az unokatestvéreikkel. Egyikük leült a zongorához, elkezdett egy idegen dalt, egy úgynevezett anime hangzásvilágú melódiát játszani, és Eszter úgy érezte, hazaérkezett.
„Beszálltam hozzá nagybőgőn, és már ment is minden a maga útján. Úgy éreztem, magamra találtam.”
Kisvártatva az ázsiai hangzásvilág inspirálta dallamokat kezdett írni, amelyet az Ableton nevű többsávos hangrögzítő programmal rögzített, és sajátos hangzásvilágot kreált neki. Ez is azt bizonyítja, hogy az elektronikus zene nem egyenlő a számítógép nyomkodással: klasszikus előképzettség és zeneelméleti ismeretek nélkül lehetetlen létrehozni ezt a kifinomult hangzásvilágot.
„Nem elég nyomkodni, okosan kell nyomkodni azt a gépet.”
A számítógép segítségével azonban olyan hangzásvilágot, effekteket vagy hangszíneket alkalmazhat a szerző, amelyeknek kizárólag a fantázia szabhat határt.
„Ha ahhoz van kedvem, akkor akár a macskám nyávogásának hangján is megszólalhat az általam komponált zenei motívum.”
Eszter, a Girl in The Mirror főhősnője azt is elárulja, bár dalai leginkább stúdiófelvételeknek készülnek, de koncerteken is rendszeresen előadja a szavai szerint „Live act” műfajt, amely nem azonos a dj-k tevékenyégéével. A Live act során ugyanis „élőben” is megy a zene, sőt, az előadó néha énekel is a dallamaira. Budapesten is kialakult egy szubkultúra – 20 és 40 közöttiek – akik rendkívül nyitottak, sőt, keresik ezt a hangzásvilágot. Beszélgetnek, jól érzik magukat, sőt, táncolnak is ezekre a zenékre.
„A másik nagy bázisom az irodalomkedvelők. Korábban ugyanis Sütő Fanni költőnővel kollaboráltam, és számos közös művünket is bemutattuk már együtt. Eljutottunk oda, hogy már angol és magyar műveink is vannak.”
Eszter, a Girl in The Mirror most ott tart, hogy keresi a megfelelő helyszíneket, mikor és hol léphetne ismét a közönsége elé, és tehetne szert újabb hallgatókra.
„Szerencsére kizárólag olyan munkát és fellépést vállalok el, amely inspirál és fantáziát látok benne. Szó van egy berlini előadásról is, de keressük a párizsi helyszíneket is. A legfantasztikusabb azonban az lenne, ha itt, Újpesten is bemutatkozhatnék.”
Eszter egyelőre rendkívül jól érzi magát úgy, hogy minden kötöttség és kötelezettség nélkül hódolgat szenvedélyének. Azért némi szemtelen felhívás keringőre se maradjon el, hiszen a Girl in The Mirror előadónője boldogan fogad minden meghívást és bemutatkozási lehetőséget.