Hamarosan bemutatja a szerző, Hirmann László honismereti kutató sikerkönyve második részét. A Híres Újpestiek második kötete 45 kiválóság életútját hozza közelebb az olvasóhoz. A rendkívül olvasmányos történeteket tartalmazó mű az Újpesten érettségiző diákok ajándéka lesz az önkormányzattól. A szerzővel, Hirmann Lászlóval beszélgettünk.
– Kérem, ossza meg a most megjelent Híres Újpestiek 2 keletkezésének előzményeit!
– A kötet első része tizenhét éve jelent meg. A város centenáriumán bemutatott könyv 30 életrajzot mutatott be 2007-ben. Az azóta eltelt idő során folyamatosan adtam közre az érdekesebbnél érdekesebb újpesti kötődésű életrajzokat a Helytörténeti Értesítőben, s mostanra érkezett el az idő, hogy újabb kötetbe rendezzem a történeteket. Az olvasmányosság volt az egyik legfontosabb szempont, hogy szeressék forgatni ezt a könyvet az olvasói. A sokszínűség is rendkívül fontos, hiszen itt, Újpesten, a „Kis-Amerikában” egykor mindenféle ember megtalálta a helyét és alkotott. Művészek, iparosok, tudósok, közéleti személyiségek és nagyformátumú dámák is szerepelnek ebben a kötetben, s valamennyi szereplőt összeköt az újpestiség. Az életrajzokból egyértelműen kiderül, hogy az adott hős miként kötődik Újpesthez és miért válhatott elismert személlyé. Továbbá valamennyi életrajz bemutat egy földrajzi kitekintést is: olyan helyszíneket ismertetek meg, amelyek ugyan nem Újpesten találhatóak, ugyanakkor szervesen kötődnek a főhősök életútjához. Számos olyan szereplő van a kötetben, aki nem született újpesti. Fontosnak tartottam, hogy a kerület és akár a főváros határán is kitekintsek, s ne legyek ilyen értelemben szűklátókörű.
Korábban akár feltételezhettem volna, hogy úgymond „elfogynak” a híres újpestiek, s nem lesz majd kiről írnom. Nos, ez koránt sincs így, se szeri, se száma az újpesti kötődésű fontos embereknek.
– Milyen módszerrel kutatott és dolgozta fel ezeket az életrajzokat?
– Igyekeztem precízen és a tényeknek megfelelően feldolgozni az életrajzokat, ugyanakkor nem tudományos munkának tekintem a könyvem, sokkal inkább olvasmányos és az újpestiséget szolgáló kiadványra törekedtem. Fontos szempont volt, hogy valamennyire érdekes életutakat mutassak be, hogy az olvasónak legyen kedve kezébe venni és forgatni ezt a könyvet.
– Biztos vagyok benne, hogy már van kedvenc története és kedvenc szereplője is a könyvből! Megosztaná, kik azok?
– Nem készültem erre a kérdésre, és idővel mind a 45 életrajz közel került hozzám. Viszont örömmel megnevezem Szunyoghy János kiváló természettudóst, rendkívül kalandos életúttal. Szunyoghy János fia, Szunyoghy András grafikusművész pedig idén augusztusban vehette át az Újpest Díszpolgára kitüntetést. Az édesapa amellett, hogy tanárember volt, Afrika-expedíciókon vett részt a nagy magyar vadász-író Széchenyi Zsigmonddal együtt. Miután az 1956-os harcokban egyaránt megsérült a Nemzeti Múzeum és a Természettudományi Múzeum épülete, a tűzvészben megsemmisült Kittenberger Kálmán Afrika Gyűjteménye. Szunyoghy János ezt követően „terepre ment”, kiutazott Afrikába, és a helyszínen gyűjtötte össze azokat az állatokat, amelyek preparált változatai azóta is gazdagítják a múzeumot.
Örömmel megemlítem továbbá dr. Istvánffy Ernőné Miklós Margit személyét is, aki Ad Honorem 1840-1990 elismerést kapott annak idején a Városvédő Körtől és az Újpesti Értelmiségi Klubtól. Dr. Istvánffy Ernőné Miklós Margit számos generációt tanított Újpesten, nem érte be az akkori korszellemnek megfelelő háziasszonyi szereppel. Kiemelném továbbá Divéky Adorján történész-egyetemi tanárt, aki a közelmúltban került fel az UMSZKI-akadémikusok emléktáblájára. Divéky Adorján tudós-tanárként földrajzot oktatott a főgimnáziumban, a Könyves Kálmán elődjében. Az elismert történész 1917-től 1939-ig Varsóban élt, ott kutatott és tanított az egyetemen, s szerepet vállalt a magyar katonai segélyakció során. Lengyelország szakavatott tudósa roppant kalandos életet élt, kis túlzással ő volt a magyar Indiana Jones, aki egyaránt kutatott és vállalt fel fegyveres akciókat
– Mi lehet ezeknek az életutaknak az üzenete az utókor számára?
– Újpest úgyszólván város a városban. Sosem vetkőzte le lokális tudatát, hiszen korábban önálló településként működött. Meggyőződésem, hogy őrizni és ápolni kell ezt a lokálpatrióta szemléletet. Hiszen ez a hely nem csupán a főváros IV. kerülete, hanem Újpest, nagy Ú-val. Felidézem a legendás erdélyi építőművész, Kós Károly gondolatát: „Kőből, fából házat… igékből várat kell építeni!” Úgy vélem, nem az épületek teszik várossá a várost, hanem sokkal inkább az ott élő emberek.
– Milyen utóéletet szeretne a könyv számára? Legyen a könyv a helytörténeti vetélkedők egyik alapdokumentuma vagy éppen inspiráció a leendő utcanév elnevezések számára?
– Én már most boldog vagyok amiatt, hogy napvilágot láthatott ez a kötet. Nagy örömömre szolgálna, ha kapnék majd visszajelzést az olvasóktól, akár telefonon, akár e-mail formában. Csodás lenne, ha azzal is megkeresnének, hogy hiányolják ezt vagy azt a híres újpesti személyt a könyvből. Természetesen nekilátnék a munkának, így tovább tudna gazdagodni a sorozat. A sorsa amúgy egyértelmű: a jövőre, 2025-ben érettségiző újpesti diákok kapják majd ajándékba a várostól ezt a könyvet. A Híres Újpestiek második kötetét szeptember 24-én 17 órától mutatjuk be a Polgár Centrumban.
BJ