Gulyás Michelle 2024-ben mindent elért, amit sportoló elérhet. Az UTE 24 éves öttusázója, aki „civilben” rendőr főhadnagy, világcsúcsot döntve lett olimpiai bajnok Párizsban, múlt héten pedig az év női sportolójának választották. Újpest díszpolgárával egyebek mellett az elmúlt évről, a jövőbeli kihívásokról és a hirtelen jött népszerűségről kérdeztük.
– A 2024-es év valószínűleg (pozitív értelemben) nem egészen úgy alakult, ahogy előre gondoltad. Sokáig az is kérdéses volt, egyáltalán téged delegálnak-e az olimpiára, végül hihetetlen eredménnyel olimpiai bajnok és az év sportolója lettél.
– Ez egy hihetetlenül változatos év volt, teljesen más, mint az eddig megszokottak, valóban meglepett. Nagyon jól indult, egy világkupagyőzelemmel Egyiptomban, majd olyan hullámvölgyeken mentem keresztül, amilyeneken eddig még sohasem. A legtöbb nehézség és akadály nem adott volt, hanem egyes emberek és érdekcsoportok hozták létre önérdekből, saját céljaik érdekében, valamint tudatlanság és szakmaiatlanság miatt. Az utóbbira jó példa az előző elnökség öttusa olimpiai válogatási elve, amely szembement mindennel, amit ezt a sportág képvisel. Emiatt folyamatos volt a feszültség, ami szinte lehetetlenné tette a megfelelő felkészülést. Hála a sorsnak az új elnökség, mint az eredmények is igazolják, helyesen döntött és a támogató közegemnek, az edzőknek, a szakmai stábnak, a szüleimnek és nem utolsósorban a rendőrségnek, no meg persze a kemény munkának köszönhetően jól fel tudtam készülni az ötkarikás versenyre. Ezt mi sem mutatja jobban, mint a világcsúcs eredmény.
Amennyire nehéz és embert felőrlő volt ez az időszak, annyira csodálatossá vált minden augusztus 11-én, a versailles-i kastély parkjában. Itt egy csapásra minden megváltozott. Az eddigi sok küzdelem, szenvedés, megpróbáltatás mintha értelmet nyert volna, és rámutatott arra, hogy nem lehet feljutni a csúcsra, ha nem vagyunk hajlandók annak az „árát” megfizetni. Azóta olyan mintha egy álomvilágba csöppentem volna, bár azért vannak árnyoldalai, például az olimpiai bajnoki címmel járó kötelezettségek, amelyek néha nagyon fárasztóak tudnak lenni. Például a hihetetlen médiaérdeklődés időigénye.
– Mondhatjuk, hogy egy egész ország rajong érted, sokak szemében igazi hős lettél. Hogyan ért téged a hirtelen jött népszerűség? Furcsa, hogy felismernek az utcán?
– A népszerűség azért nem jött olyan váratlanul, hiszen idehaza az olimpiai bajnokokat nagy becsben tartják és felnéznek rájuk. Így igazából nem lepődtem meg, amikor Párizs után beindult a nagy médiaérdeklődés, bár a nagysága komoly kihívás elé állított. Ez persze rendkívüli felelősséggel is jár, hiszen elvárják és elvárható, hogy mindig bajnokhoz méltóan viselkedjek, ezzel is példát mutassak másoknak. Kezdetben nagyon furcsa volt, hogy egy öttusázót felismernek az utcán, az étteremben vagy szórakozóhelyeken, de ezért is olyan fontos, hogy nyilvánosság előtt mindig az elvárások szerint viselkedjek.
fotó: Nemzeti Sport / Árvai Károly
– Ezek szerint fontos számodra, hogy inspiráld az embereket.
– Nagyon örülök és megtisztelve érzem magam, ha vannak olyanok, akiket inspirálni tudok. Mint említettem, igyekszem úgy élni és viselkedni, hogy azzal jó példát mutassak, hiszen ezzel is visszaadok valamit a társadalomnak, amelytől olyan sokat kaptam. Ami igazán fontos nekem, az a szociális érzékenység és nagyon remélem, hogy ezen a területen is tudok majd valami maradandót alkotni. Nem mindenki olyan szerencsés, mint én, hogy egészséges, jó családban nőtt fel, jó iskolákba járt és így biztosnak tűnő jövővel rendelkezik. Sokan vannak, akik szegények, nélkülöznek, nehéz családi környezetben élnek vagy betegek, és ezért segítségre és támogatásra szorulnak. Próbálok minél többet tenni ezekért az emberekért és azért, hogy megmutassam azoknak, akik jobban élnek, hogy bárki élhetne nehéz sorban. Fáj a szívem, ha olyan gyereket látok, akinek nincs esélye, hogy boldog élete lehessen és megvalósíthassa az álmait.
– 2020 óta versenyzel lila-fehér színekben, augusztustól pedig Újpest díszpolgára lettél. Milyen kötődésed van Újpesttel, az UTE-vel?
– Az UTE-be azért igazoltam át, mert úgy éreztem, itt jobban tudok fejlődni és sikeresebb lehetek. Remek edzőim vannak és a sportlétesítmények is megfelelőek, ezek jelentősen hozzájárultak az eredményeimhez. Újpesti kötődésem leginkább a klubbal van, Újpestről először a díszpolgári cím jut az eszembe, ami hatalmas megtiszteltetés.
– Az öttusában alapvető változás lép életbe, hiszen a 2024-es olimpia volt az utolsó, ahol a lovaglás is a sportág része volt. Milyen különleges kihívások elé állít a változás és mit jelenthet a jövőbeli karriered szempontjából?
– A lovaglást egy akadálypálya (OCR) váltja, amely egy fizikai szám; emiatt a technikai és a fizikai számok egyensúlya – amely régen megvolt – az utóbbiak irányába tolódik el. Mivel a fiatalabb korosztály már egy jóideje gyakorolja ezt a tusát és sokat is versenyzett, előnyben vannak azokkal szemben, akik az olimpiáig csak a régi öttusát űzték, a lovaglással. A kihívás az, hogy relatíve rövid idő alatt az ember megszerezze az új tusához szükséges alapokat – erőnlét, izomzat felépítése –, és elsajátítsa a legmegfelelőbb technikát ahhoz, hogy minél gyorsabban ugyanakkor a lehető legkisebb erőbedobással tudja teljesíteni a pályát, és ne fáradjon ki a többi fizikai szám előtt (úszás, futás). Szóval, a lecke fel van adva, a februári világkupán kapjuk majd az első visszajelzést, hogyan állunk a nemzetközi mezőnyhöz képest. Mivel ez már egy másik öttusa, illetve az idősebbek közül többen abbahagyják a sportot, az erőviszonyok akár jelentősen is megváltozhatnak, mely meglepő eredményekkel járhat.
– Milyen terveid vannak 2025-re? Milyen célokat tűztél ki magad elé az évre?
– Mint említettem, nagyon fontos cél, hogy minél jobban elsajátítsam az akadálypályát és felfejlődjek a nemzetközi élmezőnyhöz. Emellett természetesen szeretnék a nemzetközi versenyeken minél jobban szerepelni. A rendőrségnél szeretnék a munkával töltött időmben minél hasznosabb lenni és olyan tevékenységeket folytatni, amellyel legjobban hozzájárulok a munkájukhoz. A tanulás esetében meg szeretném találni azt a területet, amely legjobban illik hozzám és a személyiségemhez, és amelyiknek van jövője. A magánéletemben remélem, hogy a média és szponzori kötelezettségek mellett lesz elég időm a barátaimmal és a családommal kikapcsolódni, utazni, világot látni, szórakozni és pihenni.
– Köszönöm szépen a beszélgetést és még egyszer gratulálok az elért eredményekhez!
Rudolf Dániel