Mármint boszorkányok. Aki ott volt az az Újpesti Közművelődési Kör legutóbbi összejövetelén, már tudja a választ, aki nem, annak marad a tapasztalat.
„Összeérő szemöldök, vörös szemek, továbbá az, hogy senkinek nem mer a szemébe nézni, és seprőt át nem lépi a világért se. Ha reggel otthonról elmenve asszony szólít meg bennünket, az biztosan boszorkány…” Hát, valljuk be, ez azért nem valami megnyugtató. Ahogy a téma sem volt az az Újpesti Közművelődési Kör legutóbbi klubestjén, ahol Tircsné dr. Propper Valéria irodalomtörténész, az irodalomtudományok doktora képekkel gazdagon illusztrált előadásában az eretnekséghez kötődő középkori boszorkányüldözések szomorú, ugyanakkor rendkívül izgalmas történetével ismertette meg az érdeklődőket.
Megtudhattuk például, hogy a középkori Nyugat-Európában mintegy 500 év leforgása alatt 250 ezer asszonyt végeztek ki máglyán boszorkányváddal, csak Svájcban egy esztendő alatt 500 nő halt meg így az 1500-as években. És miért épp az asszonyok? Erre is választ kaptunk a szakembertől. Az eretnek jelenségek körébe tartozó boszorkányságban az ősi hit maradványait látták továbbélni, ezért ezt kellett támadni, lehetőleg ki is irtani, mivel pedig a családban hagyományos módon az asszonyok feladata volt a gyermekek nevelése és a hitre tanítása, leginkább az ő körükben kellett „rendet tenni”. A lebilincselő előadásban külön fejezetet kaptak a Magyar Királyság és Erdély különleges boszorkányperei, köztük a 17. században a Bethlen Gábor fejedelemsége alatt a Báthory-rokonság három „villó tündére” (Dengeleghyné Török Kata, Imreffiné Iffju Kata, Báthory Anna) ellen indított boszorkányper.
CSG
