Az Egek Királynéja plébániatemplom nemcsak Újpest egyik jelképe, hanem a város fejlődésének is tanúja. Története egészen a 19. század második feléig nyúlik vissza, mai múltidéző cikkünkben ennek járunk utána.
A Budapest–Újpesti Egek Királynéja plébániatemplom nemcsak a helyi katolikus közösség hitéletének meghatározó központja, hanem Újpest történelmének és kulturális örökségének is egyik legfontosabb jelképe.
A templom története 1868-ban kezdődött, amikor gróf Károlyi István egy új templom és paplak építésére a ma is az egyházközség tulajdonában lévő területeket adományozta az újpestieknek. A gyorsan gyarapodó katolikus közösség miatt a váci püspök 1870-ben leválasztotta az újpesti lelkészséget a fóti plébániáról, megteremtve ezzel egy önálló plébánia kialakításának alapjait.
A templomépítésre kijelölt telken 1873-ban először iskola, kántorlakás és a romantikus stílusú plébánia északi szárnya épült fel. Amíg a templom nem készült el, az istentiszteleteket is ezekben az épületekben tartották. A közösség célja egy mintegy nyolcezer hívő befogadására alkalmas templom felépítése volt, amelynek megvalósítása jelentős anyagi forrásokat igényelt.
1875-ben a püspök az újpesti lelkészséget plébániai rangra emelte, és még ebben az évben Szvoboda Antal építési vállalkozó megkezdhette a templomépítést. Károlyi István eredetileg Ybl Miklóst bízta meg a tervezéssel, de miután Peitler Antal váci püspök visszavonta az ígért anyagi támogatását, így olcsóbb megoldás után kellett nézni.
Az építkezés végül 1880-ban folytatódhatott, miután gróf Károlyi Sándor (gróf Károlyi István fia) vállalta a fennmaradó költségek fedezését, így összegyűlt a szükséges 52 ezer forint. Az eredeti elképzeléseknél azonban egy jóval szerényebb templom megépítésében állapodtak meg. A félbemaradt épület befejezésével Bachmann Károly építészt bízták meg.
A templomot 1881. november 27-én Virter Bertalan váci kanonok szentelte fel. Az akkor még egyhajós, nyugat–keleti tájolású, torony nélküli épület az Egek Királynéja titulust kapta. A keleti oldalon elhelyezett főoltárt – amelyet 1886 karácsonyán szenteltek fel – a plébános 4000 korona adományával állították fel.
Mivel a templom kezdetben torony nélkül épült meg, a harangokat ideiglenesen egy külső faállványzatra helyezték. A torony felépítéséhez szükséges összeget 1888-ra sikerült közadakozásból előteremteni. A Kauser József tervei alapján elkészült toronyba a Károlyi család adományaként négy, a Sulkó testvérek öntödéjében készült harang került, amelyeket Szent István, Szűz Mária, Szent Vince és Borromei Szent Károly tiszteletére szenteltek fel.
1907-ben mivel Újpest nagyközségi rangot kapott, és a város katolikus közössége már kinőtte a templomot, így a bővítés elkerülhetetlenné vált, Zák Alajos újpesti építész tervei alapján az épület két mellékhajóval gazdagodott.
Képek forrása: Fortepan
SZFM