Álpostát üzemeltettek csalók Káposztásmegyeren − a rafinált átverésnek sokan bedőltek, az eset azonban nem várt következményekkel járt, a posta szó szerint a levegőbe repült. A történet nem valós, hanem az 1992-ben bemutatott A nagy postarablás című szatirikus film cselekménye, melynek alkotói tényleg felépítettek, majd felrobbantottak egy postát Káposztásmegyer II. lakótelepen. A forgatás kulisszatitkairól Sarudi Gábor gyártásvezető mesélt.
A sztori − melynek ötlete a Sátántangóból is ismert színész, író, rendező dr. Horváth Putyi fejéből pattant ki − középpontjában egy elbocsátott postai hivatalnok (Rajhona Ádám) nagy svindlije áll. A csalódott, bosszúszomjas férfi az egyetemről kibukott fiával (Chick Ortega) és a srác barátnőjével (Udvaros Dorottya) egy héttel a nyitás előtt birtokba veszi a káposztásmegyeri lakótelep újonnan épült postáját és eljátssza, mintha ők lennének az alkalmazottak; a helyiek többsége bedől az átverésnek és megrohamozza a postát, így a szélhámosok szép bevételre tesznek szert a befizetett pénzekből. A tervet mégis váratlan gondok akadályozzák, felbukkan például hősünk volt kollégája (Luke Mullaney), akit korábban ő juttatott börtönbe és a hallgatásért cserébe azt kéri, vegyék be az üzletbe.
A forgatás helyszíne napjainkban
A rendezői székbe a Megáll az idő Pierre-jeként ismert Sőth Sándor ült, magyar részről az András Ferenc által vezetett Dialóg Filmstúdió, külföldi koprodukciós partnerként pedig a német Transfilm Gmbh finanszírozta a projektet; a forgatókönyvet az említett dr. Horváth Putyi mellett Sőth és Bereményi Géza is gondozta. A szereplők között több külföldi név is felbukkan, a lakótelep ügybuzgó rendőrét a Mészáros Márta filmjeiből is ismert lengyel színművész, Jan Nowicki alakítja. A magyar szereplőgárda sem utolsó, mások mellett Kovács Lajos, Koltai Róbert, Derzsi János és Perczel Zita is tiszteletét teszi a vásznon.
Káposztásmegyer, mint forgatási helyszín ötlete Gurbán Zsuzsanna rendezőasszisztenstől származott, aki Sarudi szerint egy újságcikkben olvasott a lakótelepről, melynek kettes részén csak néhány évvel korábban, 1989-ben adták át az első házakat. Terepszemlét követően a filmesek úgy találták, a félkész állapotban lévő helyszín, a Székpatak utca akkoriban még többnyire beépítetlen, parlagon heverő környéke mind a látvány, mind a gyártási logisztika szempontjából tökéletes lenne hozzá, hogy ott épüljön fel az (ál)postahivatal.
A negyedik kerületi önkormányzat Derce Tamás (akkori) polgármesterrel az élen nagy örömmel fogadta a filmeseket és igyekezett készségesen kiszolgálni az előkészítési munkák, majd a forgatás során felmerülő igényeket. A káposztásmegyeriek is szívesen látták a stábot − emlékszik vissza a gyártásvezető −, nem zavarta őket az a kis felfordulás, ami a filmezéssel járt. Mellékesen jegyezzük meg: a filmben Káposztásmegyer sokkal „vadregényesebb” környékként van ábrázolva, gengszterekkel és sztriptíz bárral, mint amilyennek a valóságban ismerhetjük.
A forgatás 1991 késő őszén indult és még karácsony előtt véget ért volna, különböző problémák miatt azonban alaposan elhúzódott, a következő év elejére is átnyúlt a munka. A villannyal és gázmelegítőkkel fűtött postahivatalban komoly hideggel kellett megküzdenie a stábnak és a színészeknek a januári, februári felvételek idején, Udvaros Dorottya rövid időre súlyosan megbetegedett. Más alkalommal az egyik jelenetben felbukkanó majom okozott gondot a stábnak, mely Sarudi szerint igen neveletlen állat volt és nem hallgatott a rendezői, sem az idomári utasításokra.
Stábfotó a díszletposta előtt. Középen ül a rendező, Sőth Sándor,
a balján pedig Sarudi Gábor
A legsúlyosabb problémát azonban a film végi nagy bumm okozta − lelőjük a sztori végét, a posta egy helybéli bombakészítő bácsikának köszönhetően ripityára robban −, melynek kivitelezésekor alaposan elszámították magukat a filmesek. Az épületet valóban felrobbantották, a filmben látható jelenet teljesen hiteles; a kivitelezők, egy budapesti pirotechnikával és speciális effektusokkal foglalkozó cég a megrendelésnek megfelelően végezte a feladatot, azonban nem voltak vele tisztában, hogy a kemény fémvázra felhúzott postaépület szerkezetébe milyen nagy mennyiségű vasanyag lett beépítve. Az Újpest belső részein is jól hallható robbanás következtében szanaszét repültek a vasdarabok a helyszín környékén, ablakok és egyéb nyílászárók törtek be, egy fémrepesz alig húsz centire repült el a kamera mellett.
A stáb legnagyobb szerencséjére egyetlen épületbe sem csapódott be a vastörmelék, a postán felhalmozott rengeteg papíranyag és más szemét viszont jelentős gondot okozott a környéken: a levegőbe felszállva a sok-sok papírhulladék szanaszét szóródott, a szél az egész lakótelepre és a kerület más részeire is elrepítette. Az összeszedés, feltakarítás nem volt éppen kis feladat és hosszú ideig eltartott: az önkormányzat megszervezte a munkát, de a költségeket a produkció kontójára terhelték, a filmeseknek jelentős pénzeket kellett kifizetniük.
Rudolf Dániel