Alig van olyan újpesti, aki ne ismerné tiszteletet parancsoló, mégis barátságos, hívogató sziluettjét, káprázatos belső ékeit és harangjának szavát. A Budapest–Újpesti Egek Királynéja plébániatemplom mai napig az újpesti katolicizmus központja, de nemcsak a gyülekezet, hanem a város életében és kultúrájában is nélkülözhetetlen szerepet játszik. Megérdemli, hogy az ünnepi időszakban felidézzük gazdag történelmét.
Templom születik
Illek Vince
A templom születésének előzményei az 1830-as évekre nyúlnak vissza: ekkor kezdődött az újpesti római katolikus közösség története. Ebben az időben fordult Mildenberger Márton hegyközségi bíró és Gozsdu Emánuel, a szőlősgazdák jegyzője a terület földesurához, gróf Károlyi Istvánhoz, hogy a mai Baross utcában egy kápolnát építtethessenek. Ezt követően 1840-re, a mai Szellemtelep helyén álló régi temetőben felépült egy kis templom, amelyben német és magyar nyelvű miséket is tartottak.
Károlyi István 1868-ban egy új templom és paplak részére a ma is az egyházközség birtokában lévő területeket adományozta az újpestieknek. A gyülekezet gyarapodása miatt a váci püspök 1870-ben leválasztotta az újpesti lelkészséget a fóti plébániáról, és élére Illek Vincét plébánosi jogokkal rendelkező önálló lelkésznek nevezte ki.
A templomépítésre adományozott telken 1873-ban épült fel az iskola, a kántorlakás és a romantikus stílusú plébánia északi szárnya, ahol ezután az istentiszteleteket tartották. Miután Károlyi István lemondott kegyúri jogáról, azt a király 1874-ben az újpesti római katolikus hitközségnek adományozta. Az egyháztanács ezt követően látott hozzá, hogy megszervezze egy 8000 hívő befogadására alkalmas templom építését.
A költséges vállalkozásra 1873-tól egy 20 ezer forint értékű sorsjátékkal, a templomtéren felállított bazársor bérleti díjaival, illetve a rákospalotai ligetben rendezett vasárnapi zenés-táncos mulatságokkal, hangversenyekkel és tombolával igyekeztek előteremteni a szükséges összeget.
Rögös úton
Gróf Károlyi Sándor
1875-ben a püspök az újpesti lelkészséget plébániai rangra emelte, és április 4-étől kinevezte Illek Vincét Újpest első plébánosává. Még ez év szeptemberében, Szvoboda Antal építési vállalkozó megkezdhette a templomépítést. Károlyi István eredetileg Ybl Miklóst bízta meg a tervezéssel, de miután Peitler Antal váci püspök visszavonta az ígért anyagi támogatását, olcsóbb megoldás után kellett nézni. A 2,8 méter magasan elkészült falak évekig félbehagyva árválkodtak a téren.
A munka végül 1880-ban folytatódhatott, miután gróf Károlyi Sándor vállalta, hogy kifizeti a költségek fennmaradó részét, és így összegyűlt a szükséges 52 ezer forint. A beruházás feltétele egy jóval szerényebb templom elkészítése volt. A torzóban maradt épület befejezését Bachmann Károly építészre bízták.
1881. november 27-én Virter Bertalan váci kanonok szentelte fel az akkor még csupán egyhajós, nyugat–keleti tájolású, torony nélküli templomot, amely az Egek Királynéja titulust kapta. A templom keleti végében elhelyezett, és 1886 karácsonyán felszentelt főoltár felállítására a plébános 4000 koronát adományozott. Ezt 1894-ben két másik, közadakozásból, gótikus stílusban készült oltár követte.
Stációk
Az újpesti katolikusok tovább folytatták a gyűjtést az épület bővítésére és berendezésére. Torony híján a harangokat kívül, faállványzaton helyezték el. 1888-ra közadakozásból gyűlt össze a pénz a Kauser József által tervezett torony megépítésére, amelybe a Károlyi család adományaként, a Sulkó testvérek öntödéjében készült négy új harang költözött (ezeket Szent Istvánnak, Szűz Máriának, Szent Vincének és Borommei Szent Károlynak szentelték). A toronyórát a budapesti ferencesek ajándékozták az újpesti katolikus közösségnek 1890-ben.
1894-ben az épület új padozatot kapott, amelynek területét márványlapokkal rakták ki. A templom melletti piac zaja gyakran zavarta az istentiszteletet, ezért 1889-ben Károlyi Sándor 1600 négyszögöl nagyságú telket ajándékozott a plébániának. A területet hamarosan rendezték, és a József főherceg által adományozott fákkal és cserjékkel parkosították.
1907-ben, Újpest nagyközség lett így időszerűvé vált, hogy az ország tizedik legnépesebb, 37 ezer fős katolikus gyülekezetének templomát kibővítsék. Zák Alajos újpesti építész tervei alapján a templomot két mellékhajóval, új homlokdíszekkel és színes üvegablakokkal egészítették ki.
A középső templomhajó belső oldalán lévő magyar szentek, Jézus Krisztus, illetve Péter és Pál apostolok alakjai Andrejka József újpesti szobrász alkotásai. A neogótikus eklektika vonásait magán viselő új épületrészek 1908-ban készültek el. 1911-ben lett kész az új, pneumatikus rendszerű orgona, amelyet a rákospalotai Országh Sándor és Fia manufaktúra készített. Az épület teljes körű renoválása 1912-ben fejeződött be. 1913-ban a plébánialakot, a kántorlakot és a bazárépületeket is felújították, 1918-ban az egész plébániatemplomot újrafestették.
Békében és háborúban
Az 1920-as években zárt, neogót gyóntatószékeket kapott a templom. 1924. szeptember 28-án, az újpesti plébánia fennállásának 50. évfordulóján új nagyharang költözött a toronyba, ami egy szerkezeti hiba miatt 1925 januárjában épp a vecsernyére való harangozás közben, a mennyezetet átszakítva az óraszerkezet gerendázatára zuhant.
1927-ben ez a baleset is indokolta egy újabb átfogó renoválást, amelynek során az óraszerkezet éjszakai világítást kapott. A munkákat Lohr Ferenc festőművész végezte, aki hat új freskóval gazdagította a templom szentélyét, annak előterét és a mellékhajók főfalát. A felújítás 1938-ban fejeződött be.
Fotó: Várai Mihály
A világháborús bombázások és harcok sajnos az Egek Királynéját sem hagyták érintetlenül: tetőzete és ablakai jelentősen károsodtak, a harcok során az épületet tizenegy nagyobb találat érte. A nyilas rémuralom idején „harangozóként” a templom tornyában rejtegették Székely Mihály, zsidó származású operaénekest.
Feltámadás után
1945-től a lopakodó, majd nyílt kommunista hatalomátvétellel az egyházellenesség légköre is egyre fojtogatóbbá vált, ami az újpesti plébániát nehéz anyagi helyzetbe juttatta, de a gyülekezet azt sem kerülte el, hogy soraiba besúgók férkőzzenek. A fennmaradt jelentésekből kitűnik, hogy az önállóságát vesztett várost ugyan „proletárkerületként” tartották számon, ám a hitélet az ’50-es években is élénk maradt. Ennek is köszönhető, hogy a templom háborús kárait 1958-ra nagyrészt kijavították. 1960-ban az orgonát is restaurálták és elektromos motorral látták el.
A ’60-as években a templom és a plébánia közötti teret államosították, és 1970-ben felépítették rá a régi piac épületét. Ebben az évben rendezték át a templom liturgikus terét a II. Vatikáni Zsinat szellemében, Bozó Gyula tervei szerint. Ekkor helyezték el itt a szembemiséző oltárt és az ambót. Az eredeti négy mellékoltárból a pillérek előtt álló kettőt elbontották, a hajó szentély felőli végén álló kettőt pedig azok helyére tették. Az új tabernákulum a feltámadt Krisztus mozaikképével a keresztelő kápolna fölötti falra került. Krizsán István 1983-ban, Konfár Gyula festőművész tervei alapján készítette el a bejárat előterében, az ajtó fölötti csúcsívben látható „Egek Királynéja” muránói üvegmozaikot.
A fa tartóvázas, bronz keresztelőkutat a hívek adományából 2008-ban állították. A templom külső díszkivilágítása 2009-ben készült el, a főtér rendezése során. 2014-ben a plébániát, a katolikus kultúrházat és a kántorlakást elbontották.