Szerhasználó kamaszok között kell élnie egy pszichésen súlyos beteg kisfiúnak, verbális és fizikai bántalmazások között. A gyerek sorsát – aki édesanyja szerint szexuális abúzus áldozata lett – a magyarországi intézményi rendszer súlyos hiányosságai pecsételhetik meg.
Végső elkeseredésében kereste meg szerkesztőségünket egy édesanya: kiskamasz fiát szakértői tanácsra adta átmenetileg gyermekotthonba. Csakhogy, azt meséli, az intézményben a fiú szexuális bántalmazás áldozata lett, ráadásul a jelenlegi törvényi szabályozások miatt haza sem tudja vinni őt.
Katalin (akiről fiával együtt, biztonságuk érdekében álnéven beszélünk) abban a reményben költözött haza családjával Németországból, hogy súlyosan pszichés, AD/HD-val és hiperkinetikus zavarral kezelt fia számára Magyarországon talán jobb körülményeket tud teremteni.
A német szakemberek ugyan kezelni tudták a betegségét, viszont a kisfiú – egyszerűen nem tudott beilleszkedni egyetlen közösségbe sem. Éveken át tartó hasztalan próbálkozás után a családnak egyetlen reménye maradt: ha Magyarországra költöznek, a valóban anyanyelvi közeg talán segít majd ezen a gondon.
Amikor 2019 őszén csupa reménnyel az országba értek, Katalin azonnal megkereste a segítő intézeteket és orvosokat, hogy itthon is folytatni tudják a bevált kezelési módszereket. A Pedagógiai Szakszolgálat az az intézmény, amelynek jóváhagyásával lehet iskolai ellátást kérvényezni és a terápiákat igénybe venni. A szakvélemény azonban csak nem akart megérkezni tőlük, így a németországi kezeléseket Magyarországon nem tudták megadni a gyereknek.
2020 nyarán kezdődött a rémálom a családban. Péter teljesen megváltozott, Katalin szerint feltehetően a hiányosan kezelt pszichés betegsége uralkodott el rajta és átvette az irányítást Péter fölött: egyre agresszívebbé vált, késsel fenyegetőzött, bolti lopásokon kapták. A családsegítő azt tanácsolta, amíg a probléma – azaz Péter kezelése – nem rendeződik átmenetileg bízza fiát a Fővárosi Gyermekvédelmi Központ és Területi Gyermekvédelmi Szakszolgálat, azaz a TEGYESZ rendszerére. Így került végül Péter 12 évesen, nem megfelelően kezelt pszichés betegséggel, drogproblémákkal küzdő kamaszok közé.
Katalinnak egyre rosszabb érzései lettek. Akárhányszor beszéltek, a gyerek könyörgött, hogy vigye haza. A kisfiú bántalmazásokról panaszkodott, arról, hogy kiküldik kéregetni az utcára, letérdeltetik, megalázó mondatokat kell mondania, videót készítenek róla. Majd egy alkalommal a nevelők is hibáztak:
Péter duplán kapta meg a számára előírt gyógyszeradagot.
Az erős pirulák másnapra teljesen kiütötték őt, hallucinált, alig volt magánál. Végül a Heim Pál Gyermekkórházba szállították. Az édesanyánál lévő zárójelentés szerint a gyereket túladagolták.
Végül megérkezett az a telefonhívás, ami minden szülő rémálma. „Asszonyom, történt egy kis probléma” – emlékszik vissza a szavakra Katalin.
„A gyermeke szexuális bántalmazás áldozata lett.”
Katalin természetesen feljelentést tett, megjárta a kerületi rendőrséget, a BRFK-t, hívta az intézetet, a gyámot, egyszerűen mindenkit, akit csak elért. És bennünket is. Hátha, majd a média ereje…
Boros Ilona
Boros Ilona, a Társaság A Szabadságjogokért munkatársa szerint, amikor egy család elakad azzal, hogy maguk lássák el a segítségre szoruló gyereket, családsegítő intézetek gyakran ajánlják, hogy gyermekotthonban helyezzék el. Viszont azzal, hogy állami gondozásba adja fiát, lányát, a szülő automatikusan lemond a gyámságról fölötte, így vajmi keveset tehet érte – sőt, szinte semmit.
A szakember felhívta a figyelmet arra is, jelenleg Magyarországon nem létezik olyan intézmény, ahol Pétert és a hozzá hasonló gyerekeket gondozni tudnák.
2016-ban született ugyan egy ombudsmani jelentés, melyben szakértők felkérték az emberi erőforrások miniszterét és a nemzetgazdasági tárca vezetőjét, hogy fontolják meg olyan intézménylétrehozását, amely alkalmas lehet a pszichiátriai ellátást igénylő gyerekek számára. Boros Ilona szerint ennek öt éve – amióta a jelentés készült- se híre, se hamva.
Katalin és kisfia úgy tűnik, ennek a hiányos rendszernek az áldozatai.
Miután megkerestük a történetben szereplő intézményeket, még aznap jó hírekkel telefonált az édesanya: egyszerre több új információt is megosztott velük az intézet arról, hogyan hozhatják ki az intézetből Pétert.