„Akkor is mosolygok, amikor nagyon szomorú vagyok” – Újpestért Díjat kapott Bánka Gyula

  •  
  •  
  •  

Azt mondja, kizárólag az otthonról hozott életigenlő és pozitív hozzáállása mentette meg attól, hogy összeroppanjon sorstragédiái miatt. Amiből kijutott neki bőven. 2006-ban elvesztette imádott fiát, a labdarúgó, Bánka Kristófot, rá néhány évvel, a válság idején a vállalkozása is tönkrement, aztán egy kis híján végzetes kór ellen is fel kellett vennie  a kesztyűt. Felállt a padlóról, nem egyszer, hanem sokszor.  Kristófról van elnevezve a volt Cérna pálya, aminek a neve Bánka Kristóf Sportközpont lett immáron 10 éve. A létrehozott Bánka Kristóf Alapítvány, rászoruló labdarúgókat, sportolókat támogat, hogy nemcsak életében, de halálában is méltó legyen a fiához. A rendkívül szimpatikus Bánka Gyula életművét Újpest „születésnapján”, augusztus 25-én ismerték el, az Újpestért Díjjal.Bár Angyalföldön született, negyven éve él Újpesten, 1990 óta lakik a Cérnagyár tőszomszédságában, immár a fiáról elnevezett Bánka Kristóf Sportközpont mellett. Mint vállalkozó, fénykorában az évek során 100-nál is több, főként újpesti embernek adott munkát. Emellett szerénységből és emberségből is jeles: alapítványa több mint 120 rászoruló, nehéz helyzetű labdarúgó-palántának, illetve sportolónak nyújtott már ösztöndíjat vagy egyéb támogatást. De ha kellett, olyan idős sportolókat is támogattak, mint a lilák ikonjai, Törőcsik András, Fekete László,  vagy Kardos József „Kard”. A vállalkozó-sportember a mai napig támogatja városunk nehéz sorsú labdarúgóját, a kerekesszékben élő Schumann Pétert.

A derűs életszemlélet mellett a sport szeretete vitte tovább a most 69 éves férfit, aki gyermekkora óta szereti a labdarúgást, és  általában a sportot. Fia, a néhai Bánka Kristóf hatévesen igazolt az Újpesthez. „Egyszer meglátta a fiatal labdarúgókat lila-fehér mezben vonulni edzés után. Akkor eldöntötte, hogy ő is focista lesz. Harmincháromszoros ifjúsági válogatott és NB I-es futballista lett, hatalmas jövőt jósoltak neki.”

Sokan emlékszünk még arra a februári napra, amikor jött a sokkoló hír: az UTE nevelésű játékos, Bánka Kristóf elment: nem ébredt fel a vasárnapi ebéd utáni pihenőjéből, feladta a szíve. „Napokig nem tudtam magamról, fogalmam sincs, mi történt akkor velem. Mégis, egy idő után, kezdeni akartam magammal valamit, hiszen ezt kívánta a fiam emléke, aki egyben a legjobb barátom is volt.

Gyula azt mondja, próbál nem sokat rágódni a nehézségeken. „Már rég belepusztultam volna, ha nem tudnék továbblépni. Életünk legnagyobb tragédiája volt, hogy 2006-ban elvesztettük egyetlen gyermekünket, az akkor 24 éves Kristófot, de nem omolhattunk össze: muszáj volt méltónak maradnunk a fiunk emlékéhez. Így a feleségemmel megbeszélve létrehoztuk az alapítványt, amely méltó Kristóf nevéhez és hagyatékához.” Később jött a válság, a vállalkozó pedig ismét megrogyott, de talpra állt. „A feleségem szerint megvan a képességem a nehéz helyzetek feloldására, és így muszáj volt agyalnom, kitalálnom valami megoldást, hogy kimásszunk a nehéz helyzetből. Szerencsére sikerült” – mondja a vállalkozó, aki még a „legvidámabb barakkban”, 1984-ben, hatalmas bátorsággal vágott bele az akkori gmk-s világban a bizniszbe egy  barátjával közösen. És bár sose kérkedett vele, sok-sok, javarészt újpesti embert foglalkoztatott folyamatosan (persze mindig változó létszámmal ) műanyagüzemeiben, és sok országba szállított a termékeiből.

Az élet egyik legnagyobb dilemmája, vajon túlélhető-e, és ha igen, hogyan dolgozhatja fel a szülő a gyermeke halálát. A választ természetesen senki se tudja, de Gyuláék megpróbáltak keresni valamiféle választ, vigaszt, enyhülést. „Pszichológus, látó ember. Mindenhova elmentünk, vagyis kerestük a mankókat, kapaszkodókat, hogy valahogy enyhítsünk a fájdalmunkon. De persze egyik sem hozott valódi enyhülést, talán az ezotéria a spiritualitás adott némi gyógyírt, de a mindennapokat órákat és perceket egyedül kell megélnünk és túlélnünk. És persze tovább él a szeretett fiú emléke és szellemisége a Bánka Kristóf Alapítvány révén is, amely rászoruló sportolókat támogat. A vezető hozzáteszi: nem csak újpesti kötődésű gyerekeket támogattak már. 2007-től minden évben volt Bánka Kristóf alapítványi torna egészen 2019-ig. A legutolsó tornán 20 csapat rúgta egymás ellen a bőrt az új újpesti Szilágyi úti csarnokban, a jó ügy érdekében. „Aztán jött a járvány, én pedig úgy érzem, talán a négy évvel ezelőtti volt az utolsó torna, de nem biztos.

Bánka Gyula kénytelen volt 2013-ban még egy daganatos betegséggel is megküzdeni. „33 sugárkezelést kaptam, minden nap egyet. A doktorok óva intettek az emberpróbáló tempótól, de én csak annyit mondtam, hogy minden nap itt leszek, és felveszem a kezeléseket. Mindennek immár egy évtizede, azóta felé se néztem a fehérköpenyeseknek.”

Az elismerés, az Újpestért Díj hírét is a legnagyobb szerénységgel fogadta a sportember, sőt. „Először kétségbe vontam, hogy méltó vagyok-e a kitüntetésre. Miért éppen én? Hiszen annyira sokan tesznek Újpesten a sportért és a gyerekekért, én csupán egy vagyok a sok közül. Aztán lehiggadtam, és leültem a feleségemmel, a legjobb barátaimmal, akik végül meggyőztek arról, hogy el kell fogadnom ezt a megtiszteltetést. Mindig bennem van, hogy Kristóf mit szólna hozzá, mi lenne a véleménye. Ugyanis mi mindig együtt vagyunk, „vele együtt” hozzuk meg a döntéseinket. A 17 év alatt minden héten kimentem hozzá a temetőbe, és „beszélgetünk.” Hallgatok rá és a megérzéseimre. Az Újpestért Díjat nagy részben a fiamnak köszönhetem.”

Besztercey Judit

, ,