Amikor meglátom a víztornyot, elszorul a torkom

, , , , ,
  •  
  •  
  •  

Van egy hely Újpest és Dunakeszi határában, ahol minden a finomságokról és Újpestről szól. A főurak lila ingben kísérnek az asztalokhoz, a falakat UTE relikviák és korabeli Újpesti Dózsa fényképek díszítik. Fülepi Kálmán, a Kami Kisvendéglője házigazdája büszke újpesti: itt született, és ide is tért vissza, hogy létrehozza az ország egyik legjobb éttermét. Békebeli életérzés a Vasrózsa utcában.

Igazi lokálpatriótaként Újpesten nyitotta meg kisvendéglőjét a fiatal, ám rendkívül tapasztalt séf, ami klasszikusan kockás abroszos, rendkívül családias étterem lett. Nemcsak a helyiek térnek be Kamihoz előszeretettel, hanem az ország minden szegletéből örömmel felkeresik a világlátott konyhafőnököt.

„Itt nőttem fel, büszke újpesti vagyok. Amikor meglátom a víztornyot és a Megyeri úti stadiont, elszorul a torkom, tudom, hogy hazaértem… Édesapám mindig azt mondta, hogy a Jóisten megteremtette Újpestet, és köré rakta a világot. Én itt nőttem fel, mindig ismerősökbe botlok, és úgy érzem, hogy akikkel erről a lakótelepről együtt indultam, azokkal is megmaradt az összetartás. A nagypapám a hadifogságot követően a kerületben telepedett le, az Újpestnél rúgta a bőrt a B-ben, ami hatalmas szó volt, mivel fél tüdővel tért vissza a háborúból. Édesapám, Fülepi Kálmán a Dózsa tartalék csapatáig jutott, én pedig a Tungsramnál vízilabdáztam. Akárhova is sodort az élet, édesanyámhoz mindig ide jöttem haza.”

Kami neves felmenőkkel büszkélkedhet. Nagypapája, akit természetesen szintén Fülepi Kálmánnak hívtak, az orrszívó porszívó feltalálója.

„Beteges gyerek voltam, arcüreggyulladással sokszor kerültem be a Tűzoltó utcai Gyermekklinikára. Egyszer a papa is eljött velem, látta, hogy egy hatalmas kompresszor segítségével szívták le az orrom. Erre felkiáltott: de hát miért nem tesszük rá egy porszívóra? Kell hozzá egy ilyen kütyü, meg szűkítő, és a következő hétre elkészítette. Végül 1994-ben szabadalmaztatta a mára már világslágerré vált orrszívó porszívót. Az utóbbi években tudtam meg, hogy van egy másik híres felmenőm is: a szépnagyapám, Hrúz Ádám, Petőfi Sándor édesanyjának, Hrúz Máriának a testvére volt, és Kerepesen volt vendéglője. Tehát, ha úgy vesszük, vendéglátós dinasztiából származom.”

Ki hinné, hogy a rendkívül céltudatos és ambiciózus gasztronómus kissé vásott gyermek volt? Sokáig kereste a helyét, míg végül imádott nagymamája finoman a konyhai örömök felé terelgette.

„Nagyon rossz kamasz voltam, csak a graffitizés érdekelt, máig is tervezem, hogy az egyik ismert graffitis barátommal festünk valamit a Szusza Stadion környékén, egy engedélyezett helyen. Tanulni persze nem volt kedvem, tizenéves koromban gyorsan eltanácsoltak a kéttannyelvű gimnáziumból, ugyanis több mint tíz tárgyból álltam bukásra. A gimi után villanyszerelő iskolába írattak be a szüleim, ez még rosszabb választás volt. Végül a nagymamám, aki a lelki társam volt, rávezetett arra, hogy gyerekkorom óta imádok főzni, ezzel kéne foglalkoznom. Anyukám negyven évig dolgozott szakácsként, így amikor elé álltam, hogy én is az akarok lenni, napokig nem állt velem szóba. Utólag már tudom, hogy féltett ettől az emberpróbáló munkától, hiszen sok a napi 14 óra munka a hét hat napján. Ma már szerencsére megbékélt a választásommal, olyannyira, hogy Ica mama lekvárjaiért visszajárnak hozzánk.”

Fülepi Kálmán (Fotó: Várai Mihály / Újpest Média)

Kálmán cseppet sem bánja, hogy ha kellett, naponta sokszáz szendvicset és több kiló krumplit is megpucolt gyerekkorában, mert így legalább az összes művelettel tisztában van.

„Meggyőződésem, hogy mindenkinek hasznos, ha teljesen az alapoknál, a legelemibb konyhai műveleteknél kezdi a gasztronómiát.”

S bár Kami elvégezte a szakácsiskolát, szavai szerint a házias, finom ízeket az édesanyjától sajátította el. És persze azokban az elit éttermekben, ahol szakmai tanulmányai során megfordult. Mert a nagymamája nemcsak szakmát adott a kezébe, hanem a legfőbb életbölcseletet is tőle hallotta. Miszerint minden január elsején üljön le, és gondolja át, haladt-e előre abban az évben. Minden lépése haladás legyen, s ha nem így érzi, akkor lépjen tovább. Ez a tanács biztosította Kami számára, hogy mindig egyre jobb és jobb éttermekben dolgozzon, míg végül három éve megnyitotta a saját vendéglőjét.

Kami később a nagynevű Menza Étterem konyháját vezette, majd a nU Bisztróba hívták séfnek, de csakhamar elkezdte az újpesti vendéglátóegységeket nézegetni, melyiket tudná megvenni magának. Végül rátalált a Vasrózsa utcai házra, ami korábban egy lottónyertesé volt. Miután teljesen felújíttatta a mostani éttermet – ami korábban autószerelő műhely, régiségkereskedés és még kupleráj is volt – három éve nyitotta meg a Kami Kisvendéglőjét, az emeletre pedig beköltözött feleségével és Kálmánka nevű kisfiával.

Az étteremhez egy kert is tartozik Bicske mellett, ezt Kami anyukája, Ica mama műveli. Rengeteg zöldséget és gyümölcsöt termelnek, amiket Ica mama eltesz télire.

Ami pedig az ételeket illeti: itt minden nagyon egyedi. A főnök mindig rusztikus kisvendéglőt akart, ám nem hiszi azt, hogy kizárólag magyar ételeket készíthetnek egy ilyen hangulatú helyen.

„Nem kell senkinek megfelelnem, azt főzök, ami nekem tetszik. Ilyen például az egyik sikerfogásunk is, az Ázsiai nemgulyás, ami az ázsiai és a magyar gulyásleves ötvözete, és a Kami-féle kacsaburger miatt is rengetegen járnak. A vadashoz csalános házitésztát csinálok, a pacalt pedig telerakom turbolyával. Minden ételbe viszek csavart: nálam a tatár bifsztekbe marokkói sós citromhéj van reszelve, a nagyanyáim receptje szerint készült sztrapacska tésztájába pedig pirított hagymát teszek.”

A törzsvendégek már keresik az újdonságokat, hiszen tudják, hogy itt szívesen kísérleteznek az ízekkel.

„Az ízek háziasak, de ez nem egy álhagyományos étterem. Mi minden étellel külön foglalkozunk, hatalmas energiát fektetünk bele, ez nem gyorsétterem, futószalaggal.”

S az sem kizárt, hogy egyszer majd a legfiatalabbik Kálmán veszi át a stafétát, aki már kétévesen meg tudja egymástól különböztetni a lazacot és a pisztrángot, és a fűszernövények között is remekül eligazodik. Ám édesapja hangsúlyozza, semmit se szeretne ráerőltetni a fiára, azt viszont már nagyon várja, hogy együtt menjenek a Szusza Ferenc Stadionba.