„Egy hajóját vesztett kapitány és kapitányát vesztett hajó egymásra találtak, sorsuk közös lett” – többek között e szavakkal jellemezte Újpest és saját sorsának összefonódását 1922. október 20-ai polgármesteri székfoglaló beszédében dr. báró semsei Semsey Aladár, és talán kifejezőbb hasonlatot nem is találhatott volna, amikor átvette a város „recsegő-ropogó, sok léket kapott hajójának kormányzását”. Nem vállalt könnyű feladatot, kortársaitól pedig inkább a kritikák, mint a dicséretek özönét kapta munkásságáért, ám működésére az utókor mégis hálával és megbecsüléssel tekinthet vissza.
Semsey Aladár 1872. február 25-én látta meg a napvilágot, a székelyföldi Háromszék vármegyében található Málnáson. A nagyszebeni állami főgimnáziumban érettségizett, majd a budapesti Tudományegyetemre került, ahol jogot hallgatott. Tanulmányai végeztével másfél évig maradt a fővárosban, ügyvédjelöltként. 1895-ben Budapesten feleségül vette Posta Rizát, majd ezt követően visszatért Erdélybe, és Brassóban kezdett praktizálni.
Állami szolgálatban
A következő évben a vármegye szolgálatába lépett, és közigazgatási gyakornokként dolgozott tovább. 1897-ben vármegyei alszámvevővé, 1899-ben pedig aljegyzővé és helyettes árvaszéki ülnökké nevezték ki.
1901 decemberében a hétfalusi járás főszolgabírájává, 1907 utolsó hónapjában pedig vármegyei főjegyzővé választották. A tipikusnak mondható köztisztviselői pálya tapasztalatairól ebben az évben több, rövidebb tanulmányt is jegyzett a Magyar Közigazgatás című szakfolyóiratban. 1908-ban, a sajtóban – közéleti pályája során korántsem utoljára – hivatali visszaélések és jogtalan vagyonszerzés vádja merült fel vele kapcsolatban, amelynek hátterében politikai támadás állt. Fő bűne az volt, hogy a hétfalui választásokon a magyar jelölttel szemben a szász képviselőt támogatta. Ez a mozzanat sem maradt egyedi eset karrierje során.
Kényszerű száműzetésben
Az első világháború alatt is ellátta a rá bízott hivatalt, Erdély 1918–19-es román megszállása során azonban az ő feje fölött is összecsaptak a történelem hullámai: Brassó vármegye 1919 elején került hivatalosan is román fennhatóság alá, és amikor a hódítók eskütételre akarták kényszeríteni a tisztviselőket, Semsey ezt kerek perec megtagadta. Emiatt menekülnie kellett szűkebb hazájából, és ahogy már idézett beszédében fogalmazott:
„1919. év január havában elszakítottak szülőföldemtől, a gyönyörű Erdélytől, elszakítottak több mint húszéves családi tűzhelyemtől, s mindenemtől elszakítva – csupán csak annyival, amennyit két kezünkkel megragadhattunk – sodort a vihar és az ár kicsi családommal együtt egy ismeretlen bizonytalanságba.”
A bizonytalanság azonban nem tartott sokáig: a tehetséges hivatalnok – Pest vármegye alispánja, dr. Agorasztó Tivadar jóvoltából – január 25-én Budapesten, a Belügyminisztérium vármegyei ügyosztályán nyert új beosztást, később pedig a községi ügyosztályon dolgozott. 1919. február–márciusban a Veszprém vármegyei községekben a harctérről hazatért katonák közigazgatás elleni panaszait vizsgálta miniszteri biztosként.
Dr. báró semsei Semsey Aladár
Új hazára lelve
Október 2-ától törvényhatósági biztosként a Tanácsköztársaság rémuralmát követően felfüggesztett autonómiájú – de facto állami „gyámság” alá került – Újpest tulajdonképpeni vezetője lett, egy személyben ő gyakorolta a képviselő-testület jog- és hatásköreit. A helyzetről így nyilatkozott Az Estnek:
„A városi képviselő-testület feloszlatása és az autonómia felfüggesztése tulajdonképpen azért történt, mert a városban már évek óta áldatlan politikai harcok dúltak. A folytonos polgármesterváltozás folytán rendszeres munkáról szó sem lehetett. (…) A város anyagilag teljesen tönkrement. (…) Első teendőm tehát az, hogy a város pénzügyeit rendbe hozzam. Biztosítani kívánom pártatlanul a város megzavart belbékéjét és nyugalmát és azt akarom, hogy a munka zavartalan menete megkezdődjék.”
A problémák eredőjét a következőkben találta meg:
„A város polgármesterei idáig mindig a váltakozó, uralomra jutott politikai pártoknak voltak sakkfigurái és ezért az emberi alkalmazkodóképesség ingerétől vezéreltetve, az őket vezető pozícióba segítő és megtartó párt szolgálatát előbbre helyezték a város közönségének szolgálatánál.”
Ekkor még arról volt szó, hogy megbízatása egy évre fog szólni, ám a feladat nehézsége és az időközben felmerült problémák miatt végül egészen 1922. október 4-éig pozíciójában maradt. A városi teendői mellett az országos civil életből is kivette a részét: 1920-ban a Vármegyei Tisztviselők Országos Egyesületének ideiglenes elnökévé választották.
Dr. Förster Kálmán szobra Salgótarjánban
Bár megbízatása elején ő nevezte ki a város élére dr. Förster Kálmánt – Poprád volt első emberét – helyettesítő polgármesternek, 1921-re elmérgesedett kettejük között a viszony. Semsey saját ambíciói miatt, indoklás nélkül felmentette állásából kollégáját, miután Förstertől nem kapott kellő biztosítékot arra, hogy nem indul majd vele szemben az újpesti polgármesteri posztért egy következő választáson.
(Folytatása következik.)