„Mióta utastársam reggeli kávéja fékezéskor végigfolyt a lábszáramon, majd megtöltötte a cipőmet, nehezebben viselem a reggeli trio-pizza és rántott húsos zsemle, a fornettis-pogácsa, a princess-kakaós csiga illatát és a fülembe csámcsogó munkába menőket.” – írja K. Varga Ibolya író-újságíró legújabb, Csak néztünk, mint a moziban című könyvében. K. Varga (nevezzük Ibolyának) naponta kétszer teszi meg az Újpest-Kőbánya metróutat. Kötetének első része metrós kalandjait örökíti meg, melyeket mi is átélünk nap mint nap. Ibolya új, váratlan ötlettel állt elő: könyvét a metrón, utazás közben dedikálja az érdeklődő közönségnek. A könyv egyébként a Varga-betűk sorozat második kötete.
Ibolyának az életében is volt egy vargabetű. Újpesten született, élt, majd egy időre hűtlenül elhagyta kerületét, de visszahúzta a szíve és már jó ideje újra itt lakik a József Attila utcában. Innen jár dolgozni Kispestre, ahol kerületi testvérlapunknál, valamint a Kispesti Magazinnál fut, szalad, telefonál, élete egy színes fonál, mondhatjuk „kosztolányiul”. Ibolya kezdetben a régi Magyar Hírlap, majd a Népszabadság Budapest rovatának munkatársa volt, úgy ismeri a fővárosunkat, mint a tenyerét, különösen a hajléktalanok életének avatott szakértője. Egyszer a metrón hozzálépett egy hajléktalan, s kérdezte: a könyvében van-e szó hajléktalanokról? Nagyon is sok, felelte Ibolya. Megvenném a könyvet, de nincs rá pénzem, így a hajléktalan. Mire Ibolya: most adok magának ingyen egy könyvet, de ebből ne csináljunk rendszert!
A kötet apró írások, kisnovellák, krokik, karcolatok, haikuk, prózaversek, szösszenetek sora, mondhatnám, hogy egypercesek, de Örkény István ezt a kifejezést örökre lefoglalta. Ibolyánál a (varga)betűk fénylő szavakká, frappáns mondatokká, elgondolkoztató fejezetekké, érzelemdús könyvvé válnak. Várjuk a Varga-betűk harmadik kötetét.
Majláth Mikes László