Hiába múlt el hetven esztendős, még mindig remek erőben van Jurácsik Mátyás, labdarúgócsapatunk egykori kiváló játékosa. A sportember nemrégiben az Ararát csúcsára jutott fel, ami a fiatalabbaknak is embert próbáló feladat lenne.
Ötezer méter fölött, ott, ahol az Ószövetség szerint megfeneklett Noé bárkája: ki ne vágyna rá, hogy onnan tekintsen körbe? Jurácsik Mátyás az Újpest TV Újpesti Sport című műsorában mesélt arról, hogyan jutott eszébe mindez, és hogy vágott neki a kalandnak.
“Talán nem jó, hogy ezt mondom a felkészülés szempontjából, de az igazság az, hogy nem nagyon készültem. Másfél évig nem nagyon csináltam semmit, most nyáron azonban Splitben nyaraltunk a családdal, és mögöttünk egy jó 1500 méteres hegy volt – erre többször is felmentem, ez egy alapos háromórás túra volt”
– idézte fel az előzményeket.
Elárulta azt is, mire kell a hegymászás közben leginkább figyelni. – Vízre borzasztó nagy szükség van, ezt én magam is ott éreztem meg; lefelé jó nyolc órát úton voltunk. Az egy hatalmas megterhelés. Ráadásul az oxigén is kevesebb, az embernek fejben nagyon ott kell lennie, saját magát kell meggyőzni arról, hogy ezt meg lehet csinálni – mondta, majd azt is hozzátette, hogy az Újpest-zászlót vitte fel magával a csúcsra. Tette ezt annak ellenére is, hogy a németországi Wuppertalban a mai napig szintén a szurkolók szeretete övezi.
Elmondta azt is, milyen gondolatok jutottak eszébe az irdatlanul magas hegycsúcson.
“Azt érzed, hogy te vagy a világ legerősebb embere. Egy katarzis van benned, hogy ez sikerült: tényleg szenvedtünk, amíg felértünk. Az volt a legfőbb probléma, hogy amíg ott voltunk, végig 35 fok és tűző napsütés volt. De legyőztük ezt is”
– tette hozzá.
Jurácsik bevallotta: nem feltétlenül csak az ő döntése, hogy melyik hegyet indul el meghódítani. Mint fogalmazott, a családtól is engedélyt kell ilyenkor kérnie; mindenhova nem engedik azért el.