Valószínű, hogy mindannyian voltunk már átadási ünnepségen, és átéltük azt a magasztos pillanatot, amikor az ünnepség fővendége átvágja a nemzeti színű szalagot. A június 20-án éjszaka történt esemény egy különleges alkalom volt, mert nem a híd megnyitását, forgalomba helyezését ünnepelték. Ellenkezőleg: búcsúztak a hídtól, amelyik 53 éves szolgálat után végleg nyugállományba vonult.
Szakemberek, érdeklődő vendégek, szenvedélyes vonatszerelmesek gyűltek össze éjjel a Nyugati pályaudvar csak különleges alkalmakkor megnyíló „Királyi váró”-jában, hogy korabeli, a századelőt idéző vagonokkal tegyék meg az utolsó éjféli járaton a hídbúcsúztató, történelminek tekinthető utazást.
A Millenium évében, 1896-ban átadott első híd szerkezeteit Budapest körülzárása után a német parancsra, a Magyar Honvédség 112. vasútépítő százada 1944. december 29-én felrobbantotta.
E híd egyediségét különleges állóképessége is hirdette:
– A tervezett 10 éves üzemeltetési idő eltelte után anyagi források hiánya miatt az új híd építése nem vált lehetővé. A fenntartásra, a híd vizsgálataira fokozott figyelmet kellett fordítani, amelyet a MÁV hídszolgálata nagy szakértelemmel és gondossággal végzett. A Közlekedési Főfelügyelet nyugdíjas munkatársaként is e helyen szeretnék köszönetet mondani a MÁV hídszolgálat valamennyi dolgozójának nagy felelősségtudattal végzett munkájáért, amely 10 év helyett 53 éves biztonságos üzemeltetést tett lehetővé – búcsúzott a szakemberek nevében Rege Béla, a Vasúti Hidak Alapítvány kuratóriumának elnöke eme rendkívüli műszaki alkotástól.
-Minden bizonnyal vannak közöttünk idősebb kollegák, akik a híd háború utáni újjáépítésében tevékenyen részt vettek és a hidat saját gyereküknek tekintették. Az ő számukra valószínű, hogy vegyes érzelmeket keltett a hídtól való búcsúzás. Ez érthető is, hiszen saját munkájuk eredményétől, „gyümölcsétől” kellett elbúcsúzni. Munkájuk kiválóságát mi sem bizonyítja jobban, mint maga a híd, hiszen rövid időre tervezett híd fél évszázadon keresztül állta a sarat. De lehet, hogy éppen a fél-állandó hídhoz képest hosszú idő kötött bennünket olyan sok szállal és szeretettel ehhez a hídhoz.
Hidász kollégáink tervezőkkel és egyetemi szaktekintélyekkel fáradoztak azon, hogy a hidat az utolsó pillanatig biztonságosan üzemeltessék. Ezalatt az idő alatt forgalmászaink szorgosan tanulmányozták a menetrend grafikonokat, hogy minél kisebb fennakadást okozzon a hídon kényszerűségéből bevezetett sebesség és tengelysúly korlátozás.
Így jutottunk el 2008. június huszadikához, amikor végleg búcsút vettünk a hídtól.
Az új híd lesz a harmadik hídszerkezet az Esztergomi vasútvonal és a Duna kereszteződésében.
A három híd sok mindenben különbözik egymástól.
Az első híd a vasútvonallal együtt kifejezetten teheráru szállítására épült, és csak „mellékterméke” volt a személyforgalom felfutása, új települések megjelenése és dinamikus fejlődése. Ugyanakkor az ipar, bányászat fejlődésére óriási hatást gyakorolt. Bizonyítja ezt a vasútvonal mellett felépült üzemek egész sora (üveggyár, cementgyár, betonelem-gyár, papírgyár, fatelítő, gázgyár, kő és szénbányák). Ez a híd még abban az időben készült, amikor a hidak tervezésére, építésére még nem voltak kiforrott szabályzatok és előírások. Ezért jellemezte ezt a hidat a forgalom és a terhek növekedésével együtt végrehajtott folyamatos erősítés. Ez a híd is közel ötven évet szolgált, mint a jelenlegi. Majd a vasúti közlekedés szempontjából tíz év szünet következett, és az esztergomi vonatok kényszerűségből ugyanúgy császárfürdőig közlekedtek, mint ahogy most az átépítés idején.
A második híd, amelytől elbúcsúztunk, folyamatosan veszített a teherfuvarozásban betöltött szerepéből.
Napjainkban egyre nagyobb hangsúlyt kap az elővárosi közlekedés, és a vonal mentén létrehozott felsőfokú oktatási intézmények utazási igénye.
Ezekhez az igényekhez igazodva nagyobb sebességre alkalmas pálya, biztosítóberendezés, gördülőállomány és természetesen új híd szükséges.
Az első híd születése óta eltelt több mint száz év alatt nagyot változott a világ. Ma már kiforrott méretezési eljárások álnak rendelkezésre, és a kiváló tervezőmérnökök egész hada szorgoskodik az új korszerű hídszerkezet megtervezésén. A kivitelező kollégák is új technológiákkal és eszközparkkal várták a pillanatot, amikor a jelenlegi híd bontása megkezdhető és helyére felépíthető az új hídszerkezet.Ezért volt különleges alkalom az éjszakai hídbúcsúztató, mert a híd elbúcsúztatásával nem valaminek az elmúlását, hanem éppen újjászületését ünnepelhetjük. A búcsúztatón jelenlevők, munkában résztvevők mindannyian cselekvő részesei lehetnek egy állandó megújulási folyamatnak.