Hosszú évek óta ismerem. Egykoron az Állatkerti Barlang moziban találkoztam vele először. Ott ahol a Nimród Fotóklub tartotta összejöveteleit.
Nem jártam vele fotós útjain, más érdekelte őt, és más engem. De tudtam, merre halad. Megszállottan szeretett fotózni, elsősorban a természetben. Tette ezt éppen olyan pontossággal, mint sok mást az életében.
Egy alkalommal felkeresett, munkát keresett. Olyat szeretett volna, melyben kiteljesedhet, alkothat. Így lett a kollégám és kollégánk az egykor volt Újpesti Gyermek-és Ifjúsági Házban. Itt is a maximalizmusra törekedett. Bár nem volt sokszor egyszerű vele dolgozni, hiszen sok dologban másképpen gondolkodott. Néha nehéz volt őt követni, gyorsabban akart haladni.
Vajda János
Leginkább a lassúságot és az egy helyben járást nem kedvelte, és ennek hangot is adott. Ám minden tekintetben azt szerette volna, ha a dolgok haladnak, megoldódnak. Segítette mindazt, amit akkor az a közösség elérni szeretett volna. Segítette a véleményével, ami egy másik megvilágításba helyezett néha apróságokat. Segítette fotós és számítástechnikai tudásával, melyet ő maga folyamatosan fejlesztett. Gyorsítani akarta azt, amit a környezete nem mindig tudott követni. Nem volt könnyű ember, de egy művészlélek mitől is lett volna az? Megszoktuk, elfogadtuk olyannak, amilyen volt. Folyamatosan haladni szeretett volna valamerre, amit mások nem mindig tudtak érteni. Számára a legfontosabb a végeredmény volt, az odavezető út buktatói nem érdekelték. Sokszor és sokat beszélgettem vele. Ilyenkor, ha nehezen is, de megnyílt, érthetőbbé vált cselekedete és ez segítette őt és a környezetét is.
Erre a kölcsönösségre nagy szüksége és igénye volt. Így utólag azt gondolom hatott rá a közösség és hatott a körötte lévő emberekre. Segítségével lett az Újpesti Gyermek Galériából a fővárosszerte elismert kiállító terem. Számtalan művész kereste a lehetőséget, hogy itt állíthasson ki. Ha valaki kérte, segített neki a rendezésben. Igényes volt ebben a munkában is.
Ahogyan a gyerekeknek készített internetes anyagok és plakátok készítésében is.
Művész volt, jó fotós és a kollégáit segítő munkatárs. Nehéz elfogadni, hogy nem köszön már rám és ránk, hogy nem találkozunk többet. Legyen nyugodt és békés a fenti utad, János!
Kerekes György