A közelmúltban ünnepelte 90. születésnapját Pásztor Erzsi Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész, érdemes művész, Újpest díszpolgára. Sokan Janka néniként ismerik, mások Mrs. Lipton magyar hangjaként. A több mint hat évtizedes pályafutása azonban ennél jóval gazdagabb és színesebb. A művésznővel születésnapja alkalmából beszélgettünk pályájáról, szerepeiről és újpesti emlékeiről.
„Fáj a szemem, így most nem tudok olvasni és rejtvényt fejteni” – ezzel indítja a beszélgetést. Hangjában azonban nyoma sincs elkeseredésnek. Sőt, inkább csillogás, könnyedség és utánozhatatlan derű árad belőle. Azt mondja, egész életében ilyen volt.
1936. szeptember 24-én született, Pápay Erzsébet néven látta meg a napvilágot. Elmondása szerint azért változtatott nevet, mert a főiskolán már volt egy Pápay vezetéknevű hallgató. Az új nevet azonban nem ő találta ki.
„Amikor 1959-ben Debrecenben a Koldusopera bemutatójára készültünk, az előadás plakátjára fel kellett kerülnie a szereplők nevének is. Sürgettek, hogy most már kell valami név. Rengeteg ötlet felmerült, de egyik sem tetszett. Végül a rendező azt mondta: legyél Pásztor. Én pedig elfogadtam, és megszerettem ezt a nevet” – emlékszik vissza.
Elmondása szerint ezt mostanában szívesen teszi. Azt mondja, legszívesebben verseket olvas, és azok hangulata előhívja gyermekkori és fiatalkori emlékeit. Ezekből pedig akad bőven, és nagyon sok szülővárosához, Újpesthez fűződik.
„Újpest a szívem közepe. Itt jártam óvodába, emlékszem, hogy az István úton volt az óvoda, itt jártam elemi iskolába, majd a Kanizsai leánygimnáziumba, itt érettségiztem. Innen mentem a Színház- és Filmművészeti Főiskolára” – meséli.
S hogy miért lett színész? Erre nevetve mondja, hogy kisgyermekként semmilyen érzéke nem volt a színpadhoz, de eldöntötte, hogy az lesz.
„Az óvodában szerepeltünk, én kimentem, nem tudtam megszólalni, csak néztem a közönséget, majd csináltam egy pukedlit és távoztam. De akkor eldöntöttem, hogy én akkor is színésznő leszek” – emlékszik vissza.
Hozzáteszi, szülei sokáig nem hitték, hogy komolyan gondolja. Azt mondogatták legyintve: „Persze, persze, Erzsike színésznő lesz…”. És az lett. Nem is akármilyen.
De azért már 14-15 éves korában megmutatta, hogy ha akar, akkor bizony meg tud szólalni a színpadon: Gertrudist játszotta egy újpesti diákszínjátszó csoportban.
„Zana Dezső tanár úr tanította be nekünk a Bánk bánt, és az ország több városában is bemutattuk. Mindenki nagyon komolyan vette. Én is, és ami érdekes, hogy később, már a főiskola befejezése után Pécsett Gertrudisként állhattam színpadra” – idézi fel.
Bár az érettségi előtt még volt benne egy kis aggodalom, mert a matematikával és a fizikával nem állt jó barátságban, de végül leérettségizett, és elsőre felvették a színművészetire.
„Csodálatos tanáraim voltak, Szinetár Miklós volt az osztályfőnököm, Sulyok Mária a beszédtanárom. Imádtam a főiskolát, a mai napig hálás szívvel gondolok vissza azokra az évekre. Ma már nem vezetek, de amíg autóval közlekedtem, ha arra jártam, mindig dobtam egy csókot a Vas utcába” – mondja.
A főiskola elvégzése után Debrecenbe került. Az elmúlt évtizedekben játszott többek között a Nemzetiben, a Madách Színházban, a Petőfi Színházban, a Turay Ida Színházban is, és vidéken is, például Szolnokon, Kaposváron, Pécsett. Rengeteg szerepe volt, színpadon és filmben egyaránt. S hogy melyiket kedvelte igazán? Erre a válasza: mindig azt, amelyiket éppen játszotta.
Fotó: Turay Ida Színház
„Drámában és vígjátékban egyaránt játszottam, volt olyan, hogy egyik este én voltam Gertrudis, másnap már vígjátékban léptem színpadra. Ez nem mindenkinek adatik meg. Szerintem az igazi színész univerzális” – mondja, majd arról mesél, hogy egy-egy karakter bőrébe bújni bizony nem egyszerű feladat.
Mint mondja, a többhetes próbafolyamat során a színész keresi, hogy mi az, ami igazi, mi az, ami nem hamis. Addig dolgozik rajta, amíg meg nem születik a szerep, amely a bemutatón teljesedik ki igazán.
Fotó: Turay Ida Színház (olvasópróba)
„Ez a folyamat csodálatos, 66 év alatt volt benne bőven részem” – mondja boldog mosollyal Pásztor Erzsi, aki nemcsak a színpadon varázsolta el a közönséget, hanem játék- és tévéfilmekben is. Sokan még mai is Janka néniként (Szomszédok) emlegetik.
„Ez a tévésorozat óriási népszerűséget hozott, mert ez mindenhová eljutott, a legkisebb faluban is nézték. Ezt a szerepet is szerettem” – mondja.
Ahogyan a Veri az ördög a feleségét című filmben Kajtárnét is nagy örömmel játszotta. A forgatásra a mai napig szívesen emlékszik vissza. Felejthetetlen élmény számára az a jelenet, amikor a feje fölött kellett rétest nyújtania. Mint mondta, a film rendezője megkért egy helyi asszonyt, természetesen szép juttatásért cserébe, hogy tanítsa meg a szereplőket a fejük fölött rétest nyújtani.
„A rendező, András Feri egyik nap azt mondja nekem, hogy panasz van rám, Mariska néni azt mondta, hogy még a konyharuha is rosszul áll a kezemben. Mérges lettem, gondoltam, mit beszél? Odamentem hozzá és megkérdeztem tőle, mire Mariska néni azt mondta, hogy jaj, nem úgy gondolta, csak meg van ijedve mert ő bizony nem tud a feje fölött rétest nyújtani” – meséli nevetve, és gyorsan folytatja:
„Erre Pécsi Ildi azt mondta, hogy „nem tudnak ezek semmit, és mi sem tudunk semmit. De csináljuk és majd lesz valami.” És megcsináltuk. Nagyon boldogok voltunk!” – emlékszik vissza az itthon és külföldön is egyaránt nagy sikert aratott film forgatására a 90 éves művésznő.
Fotó: NFI/Jávor István
Színházi és filmes munkái mellett jól ismert szinkronhangként is. A Csengetett, Mylord? című sorozatban például az ő hangján szólal meg a magyar nézőknek Mrs. Lipton. Idén augusztusban bejelentette, hogy végleg visszavonul a színpadtól.
„Ezt a 66 évet úgy töltöttem el a pályán, hogy én csak játszottam. Soha nem voltam keserű, tudtam, ha most nincs szerep, akkor majd a jövő héten lesz, és lett is. Azt hittem, hogy ha majd egyszer be kell fejeznem, akkor belehalok. De ez a döntés szépen megérlelődött. Amikor az egészségem kicsit meggyengült, úgy éreztem, hogy itt az ideje annak, hogy elköszönjek a színpadtól” – mondta.
Fotó: Fortepan/Ráday Mihály
Majd hozzáteszi, a közönségtől nem búcsúzik, hiszen a mai napig rengeteg szeretetet, figyelmet kap tőlük, amiért nagyon hálás. Ahogyan minden szerepért, és azért is, hogy a közelmúltban készült egy könyv az életéről.
Fotó: jatekszin.hu
Kedves Művésznő! Isten éltesse még nagyon sokáig, erőben, jó egészségben!
(Kiemelt fotó: a Játékszín engedélyével)
BK