Mostani sétánk tempósra sikerült. Szedtem a lábam rendesen, hogy felvegyem
a ritmust az Útkereső Nordic Walking Egyesület tagjaival az újpesti Farkas-erdőben. Könnyebb lett volna, ha nekem is van olyan karbon és üvegszál keverékéből készült speciális botom, amit ehhez a sportághoz használnak, de azért sikerült tartani a tempót. Egy pár percig.
Összeszokott csapat, nehéz lenne az első alkalommal végigjárni velük a köröket,
nyugtattam magam. Aztán megtudtam, hogy van itt olyan, aki másodjára meg tudta csinálni, sőt a legidősebb sporttársuk 81 éves. Ő három hónapja kezdte a gyaloglást, neurológiai javaslatra, és gond nélkül végigmegy a kijelölt körön, az elejétől a végéig.
Kívülről nem tűnik nehéznek a feladat, sőt kifejezetten üdítő látvány, ahogy a Farkaserdő Nádasdy Kálmán utca felőli tisztása megtelik a sok színes kabáttal. Neondzsekik, fejpántok, és vidám arcok melegítenek be keddenként kilenc órától, csütörtökön és szombaton pedig délután négytől hatig tartják az edzéseket. A társaság fénypontja Török Lili, aki az edzőjük és az egyesület vezetője. Igazi színfolt az erdőben. Hat éve gyalogolnak csoportosan a kezükre erősített
speciális bot segítségével, ami kíméli az ízületeket és megkönnyíti a mozgást. Harmincöten vannak, többen fogyni szeretnének, vagy egészségmegőrzés céljából jönnek, a lényeg a közösségépítés. „Van kismamánk a hasára erősített gyerekkel, akinek itt van a nagymamája és a dédije is” – meséli Török Lili hatalmas lelkesedéssel, miközben befut két dinamikus férfi egy másik erdei útról. Jól esik rájuk nézni, csodálom a lendületet, velük biztosan nem futnék versenyt. „Nem kell mindenkinek versenyezni!” – nyugtat meg Lili, és hozzáteszi, itt mindenki a saját tempójában halad, de azért nem áll távol tőlük a versenyszellem, rengeteg teljesítménytúrán és megmérettetésen indultak már. Ebben a sportban mégis a természet adja a pluszt, nem a teljesítmény. És hogy megtaláld az utad. A rendszeres gyaloglás kicseréli a gondolatokat.
El is hiszem, kedvet is kaptam.
V. G.