Egy zenész, akinek nem a hangszere a legfontosabb, hanem az, hogy milyen hangokat tud kivarázsolni belőle. Nem bírja a kötöttségeket, egyfolytában kísérletezik. Kirándul a stílusok és a zenekarok között. És ugyanolyan hévvel mesél, mint ahogy zenél. Farkas Izsák hegedűművésszel beszélgettünk.
Elég rosszul indult a napom, de most több videódat is megnéztem, és nemcsak a zenédtől lettem vidámabb, hanem attól az átszellemült mosolytól is, ami mindig ott van az arcodon, amikor a színpadon állsz.
A játék szeretete miatt mosolygok. Egy gyerek mondjuk matchbox-szal játszik felszabadultan, én meg a hangszerrel, a zenével. Ezért tudok szabadon, határok nélkül ugrándozni a stílusok és dallamok között. Hogyha valami dúrban van, attól még én miért ne játszhatnám el mollban? Vagy miért ne rakhatnék össze két különböző dallamot, ha szerintem valamiért passzolnak egymáshoz? Imádok ezzel játszani, zseniális érzés.
Nyolcan vagytok testvérek, volt kivel játszanod gyerekkorodban is.
Igen, imádtam nagycsaládban felnőni. Négyen lettünk professzionális zenészek, de mind a nyolcan zenéltünk. Még egy családi kamarazenekarunk is volt.
Lehetett otthon hangzavar, amikor mindenki gyakorolt.
Persze, de a szüleink türelmes emberek. Mondjuk én például nem erőltettem annyira az otthoni gyakorlást. Kivéve, ha valami kerti munkát kellett volna elvégeznem, akkor hirtelen nagyon sok gyakorolnivalóm akadt.
Már akkor is egyértelmű volt, hogy zenész leszel?
Nem, akkor még csak azt mondtam, hogy híres akarok lenni. Állítólag előbb kezdtem el énekelni, mint beszélni, de egyáltalán nem készültem zenésznek. Sőt, tulajdonképpen kizárásos alapon mentem zenei pályára. Az általános iskola vége felé apámmal leültünk beszélgetni a továbbtanulásról, pályaválasztásról. Megkérdezte, hogy mi érdekel, mivel akarok foglalkozni. Vadászpilóta akarok lenni, mondtam neki.
Rendben, és hogy megy a fizika? –Nem a legjobban. – Akkor ezt engedjük el, mert nem reális. Más opció? – Színész. – Nagyon jó! De hogy állsz az irodalommal? – Háááát, necces… – Akkor ezt is hagyjuk – mondta. Több lehetőséget soroltunk még fel, és mindig hasonló eredményre jutottunk. Aztán kiderült, hogy a zenéhez értek a legjobban, bár soha nem gondoltam komolyan, csak szórakozásból csináltam. Így a zenei szakközépbe vagyis a konziba mentem. Ott meg egyre többfajta zene és hangszer kezdett el érdekelni. Akkor már tudtam, hogy zenész leszek, de a Zeneakadémiát csak azért végeztem el, hogy legyen papírom is róla.
De, ha már elvégezted, lehettél volna egy híres szimfonikus zenekar első hegedűse vagy híres szólista, aki a világ legnagyobb koncerttermeiben muzsikál.
Tudtam, hogy ez nem az én utam. Egyrészt elkezdett érdekelni az elektromos hegedű, és az abból kinyerhető különleges hangzások. Másrészt tisztelem és szeretem a klasszikus zenét, mindennek az alapja, de rájöttem, hogy ez az egyetlen, amiből teljesen hiányzik a rock and roll. Túl merev és távolságtartó, pedig régen ez biztosan nem így volt. A nézők nem véletlenül csak a szünetekben köhögnek egy hangversenyen, mert addig levegőt sem mernek venni. Nekem pedig fontos a nézők reakciója, ráadásul nem szeretném ugyanazokat a műveket ugyanúgy eljátszani estéről estére. Az a jó a koncertezésben, hogy egyszeri és megismételhetetlen. Csak akkor és ott történhet meg úgy, mert legközelebb már egy kicsit biztosan más lesz. Mindig mások a körülmények, más a hangulatom, más a közönség. Még a zeneiskolában, egy vizsgakoncerten egyszer csak azt éreztem, hogy a nézőtéren ülő anyukámat nagyon megfogta az a dallam, amit éppen játszottam. Nem láttam őt, csak éreztem. Utána azt mondta, hogy nagyon tetszett neki a koncert, de különösen egy bizonyos rész. És hangról hangra ugyanazt a részt említette. Ez benne a csodálatos, ezért élő.
Az biztos, hogy te nem unatkozol a fellépéseiden, mert rengeteg különféle stílusú zenekarban zenélsz.
Még a pandémia előtt egyszer megszámoltam, és huszonhat különböző formációval léptem fel abban az évben. Ez azért még engem is meglepett. Nekem ez a legfontosabb, hogy szabad lehetek, és sokféle zenét játszhatok, sokféle zenésszel. Ha valaki megkérdezné, hogy van-e az a pénz, amiért választanék egyet a sok közül, amiben játszom, egészen biztosan azt felelném, hogy nincs. Mindig az a kedvencem, amelyikben aznap zenélek.
Különleges produkcióval készülsz az Újpesti Városnapokra is.
Igen, az InFusion Trio-val lépünk fel augusztus 26-án. Ez egy olyan formáció, amelyben csak elektromos hangszereket használunk: hegedűt, csellót és dobot, és Kálmán Imrétől Bartókig, a népzenétől a popslágerekig sokféle zenét dolgozunk fel. Ezúttal nagyzenekari hangzással, mert a Heureka Pop Orchestrával játszunk majd, és talán lesz még egy neves meglepetésvendégünk is. Szóval igen, szerintem is különleges koncert lesz.
Juhász Mátyás