A magyar kultúra napját ünnepelte Újpest az elmúlt napokban. A rendezvénysorozat egyik kiemelkedő eseménye az Újpesti Közművelődési Kör 35. jubileumi kiállításának megnyitója volt. A tárlatmegnyitó az egész város számára fontos esemény volt, ezt mutatta az is, hogy teltházas volt a rendezvény. A kiállítás február 20-ig tekinthető meg az UP Rendezvénytérben.
Az Újpesti Közművelődési Kör 35. évfordulójának tiszteletére tartott megnyitón elsőként dr. Somos András alapító ügyvivő tartott beszédet, amelyben felelevenítette az Újpesti Közművelődési Kör történetét. Újpest díszpolgára visszaemlékezésében elmondta, hogy az 1877-ben alakult Újpesti Közművelődési Kör, majd az 1962-ben szerveződött Fiatal Értelmiségiek Klubja szellemi hagyományaira építve jött létre 1988 decemberében az Újpesti Értelmiségi Klub, amely 1996 óta használja “jogelődje” nevét.
A Kör tagjai Újpesten élő, dolgozó vagy más módon ezen városrészhez kötődő értelmiségiek, akik úgy döntöttek, hogy – felelevenítve egy több mint százéves hagyományt – kéthetenként, péntek este összegyűlnek a mai Polgár Centrumban, és vendégeket hívnak, akikkel beszélgetnek, illetve akiknek művészetében gyönyörködnek.
Dr. Somos András beszédében méltatta dr. Kőrös András, a Kör másik ügyvivőjének szerepét és elévülhetetlen munkáját, továbbá kiemelte, hogy a mostani kiállítást Pilaszanovich Irén rendezte meg. A közművelődési kör az elmúlt 35 év során Magyarország legkiválóbb értelmiségeit és sportolóit hívta meg vendégül. Dr. Somos András néhány nagyon kedves bejegyzést is felolvasott a vendégkönyvükből, egyebek mellett Mádl Ferencét, Rost Andreáét és Cseh Tamásét.
Dr. Somos András megnyitója után Bedő Kata kultúráért is felelős alpolgármester tartott beszédet, aki elmondta, a mostani kiállítás legfőbb rendező elve a lokálpatriotizmus, Újpest szeretete és az alkotás iránti múlhatatlan szenvedély.
Ezt követően Zsigmond Attila, a Budapest Galéria korábbi főigazgatója méltatta a kiállítás alkotásait, majd Schrammel Imre Kossuth-díjas keramikusművész videóüzenetben üdvözölte a vendégeket. A megnyitón az Erkel Gyula Újpesti Zenei Alapfokú Művészeti iskola művésztanárai zenéltek. A most megnyitott jubileumi tárlatot február 20-ig, hétköznap 10 és 18 óra között tekinthetik meg az érdeklődők.
Szunyoghy András grafikus- és festőművész, a Magyar Művészeti Akadémia tagja. „1963 óta vagyok tagja a klubnak. Akkor még csillogó szemű gimnazistaként kerültem a körbe, most pedig már kenyerem javát megettem. Boldogan emlékszem vissza ezekre az évekre, és az is nagy dolog, hogy 76 évesen tudok emlékezni erre az időszakra. Mi, a kör kemény magja mindannyian imádjuk Újpestet. Ha valamit tenni kell a városunkért, azt tiszta szívünkből tesszük, és nem kötelességből. Mi még ismertük Berda József költőt, és örömmel szereltük fel az emléktábláját, és virágot vittünk a nagy focisták sírjára.
Annak idején két óriási művész, Hován László festőművész és Nagybányai Nagy Zoltán festőművész fogta össze az újpesti alkotókat, az ő műtermében nevelkedtünk. Ebben a műhelyben ismerkedtem meg például 1962-ben a most is kiállító, 92 éves Bertalan Tivadar Kossuth-díjas festőművésszel, és még számos olyan alkotóval, akivel a tárlaton is lehet találkozni. A mostani esemény az elmúlt időszak és a művészek ünnepe. Ezen a tárlaton a „Vurstli” nevű alkotásomat állítottam ki, amit még főiskolás koromban festettem, és ezzel szeretnék tisztelegni a múlt előtt.
Szász György szobrászművész. „Különböző köröket futunk be. Én magam is alapító tagja vagyok különféle egyesületeknek és köröknek, de mindegyik közül kiemelkedik az Újpesti Közművelődési Kör, amit most ünnepelhetünk. Számomra ez a kör az összetartozás kifejező ereje. Én a 2000-es évek elején lepleződtem le, hogy újpesti vagyok, Szunyoghy András vette észre, hogy hol élek. Attól fogva bevontak az alkotói tevékenységbe, amely egyfajta hívóerő, és megmozgatja az újpesti művészeket. A „Már csak egyet kell aludni” című objektemet mutatom most be, amely a gyermeki mágikus világra utal.
Mihály Gábor Kossuth-díjas szobrászművész.
„Hatalmas megtiszteltetés, hogy Újpest számára már több emléktáblát is alkothattam, például a Semsey Aladár polgármesterét, megmintáztam Plósz Sándor jogtudós portréját, és Pállya Celesztin domborművét is én készíthettem el. A szomszédos Rákospalotán nevelkedtem, de a művészetekkel Újpesten kötöttem örök barátságot, a Nagybányai Nagy Zoltán Művészkörben, s jó ideig birkóztam az Újpesti Dózsában. Nekem a Kör azóta jelent sokat, amióta ők bíztak meg a domborművek megalkotásával, én pedig elkészíthettem ezeket a munkákat. Nagyszerű gyakorlatnak tartom, hogy a fővárosnak ez a meghatározó kerülete folyamatosan kinevelte és meg is tartotta ezeket a komoly és igényes, kultúraszerető polgárokat.”