Az idei év egyik legizgalmasabb kiállítása nyílt meg március 28-án Káposztásmegyeren, a Lóverseny téren, mely az idén 40. születésnapját ünneplő káposztásmegyeri lakótelep történetét dolgozza fel. A kiállítás április 18-ig látható, érdemes nem csak a káposztásmegyerieknek megismerkedni a főváros legélhetőbb lakótelepével.
A tárlat sokakból személyes emléket is előcsalt, legalábbis ez látszott, és ez volt érezhető a tárlatnyitó vendégein. A kiállítás az idén 40 éves káposztásmegyeri lakótelep történetét dolgozza fel az első kapavágástól az alapkötetételen át napjainkig. A műsoron először Pacziga Linda énekes és Szűts István zongorista, Újpest díszpolgára produkciója volt hallható.
Szöllősy Marianne
A megnyitó résztvevőit a szervező Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény, illetve a házigazda Újpesti Kulturális Központ vezetője fogadta. A 40 éves lakótelepet elsőként dr. Trippon Norbert alpolgármester köszöntötte, aki Káposztásmegyer építészeti és természeti értékeinek számba vétele mellett kiemelte a káposztásmegyeri életérzést.
Trippon Norbert
„Itt a majdnem mindenki mindenkit ismer életérzés fogadja az embert. Újpest egészére is jellemző, hogy jártunkban-keltünkben üdvözöljük egymást, találkozunk, örülünk egymásnak, megkérdezzük, hogy van. Szerintem ez egy olyan érzés, amely különleges, unikális. Pontosan tudom, hogy a káposztásmegyeri identitás milyen erős. Vannak olyan barátaim, kollégáim, akik ide születtek, tősgyökeres káposztásiak, akik bármerre járnak, fiatalkori emlékeket, csodákat látnak.”
Ehhez a káposztásmegyeri életérzéshez csatlakozott Lőrincz Róbert díszbeszédjében. (A beszédből részleteket a keretesben közöljük.) A káposztásmegyeriséget családjával negyedszázada testközelből megélő Aranyhorgony-díjas helytörténész, az Újpesti Helytörténeti Alapítvány kurátora gondolatait a következő oldalon olvashatják.
A 30 éve Káposztásmegyeren dolgozó Vasvári László, a részönkormányzat vezetője beszédében elődeit méltatta, külön kiemelve Mészáros Ferenc, az első elöljáró munkáját.
Vasvári László
„Nemcsak a részönkormányzatot vezette Mészáros Ferenc, hanem a Lóverseny téri közösségi ház igazgatója is volt. Aki ismerte, tudja, hogy róla csakis szuperlatívuszokban lehet beszélni. Hamarosan javaslatot fogok előterjeszteni a képviselő-testületben, hogy nevezzék át ezt az ikonikus házat Mészáros Ferencről”
– jelentette ki Vasvári László képviselő.
Az ünnepélyes megnyitó után a kiállított tablók mellett a résztvevők ritkán látott archív filmeket is megnézhettek a lakótelep őskorából a még Lóverseny téri közösségi házban, ahol a tárlat április 18-ig várja az érdeklődőket munkanapokon reggel kilenctől este 7-ig, hétvégén pedig az intézmény egyéb rendezvényeitől. Április 5-étől egy héten át vetíti az ÚTV majd Paulus Alajos rendező ritkán látott dokumentumfilmjeit, amelyek a káposztásmegyeri lakótelep születésekor készültek.
Részletek Lőrincz Róbert, az Újpest Helytörténeti Alapítvány Arany Horgony-díjas kurátora megnyitó beszédéből
[…] Negyed évszázaddal ezelőtt költöztem családommal a káposztásmegyeri Farkaserdő utcába. Kisebbik – idén 24 éves – fiam már ide született. Mostanában, hogy életkorából adódóan egyre gyakrabban merül fel a szülői háztól való elszakadás kérdése, fiam minden esetben leszögezi, hogy a legtávolabbi hely, ahová a Farkaserdő utcából elköltözne, az maximum a szomszédos, Káposztásmegyer II-nek nevezett lakótelep lehet. Hogy miért gondolja így, pontosan tudom, hisz az elmúlt évek során már számtalanszor hangoztatta az egyszerű választ: mert imádok Káposztásmegyeren élni.
S ezt követően már záporoznak is az indokok, amelyek között – a kézzelfogható dolgok mellet – sok a szubjektív, személyes hangulatok, érzések sokaságán alapuló is. A meghatározó elem közülük a lakótér és a természet szinte egymásba olvadása. Az, hogy a lépcsőháztól néhány lépésnyire már egy parkerdőben sétálhatunk, egy olyan közegben, amelyhez hasonlóért a főváros különböző részein élőknek sok-sok időt kell autózniuk. Hangsúlyos érv a más lakótelepekhez képest sűrűbben kialakított, ember léptékű terek, ligetek jelenléte is.
A monotonitást feloldó különböző magasságú épületek, a lakóparkok, az újabb részeken már-már családi házas övezetek sokszínűsége. S az ezek által nyújtott megfoghatatlan hangulatok kavalkádja, amelyekre a hosszú sétáink során megannyiszor rácsodálkozunk. A hajnali párába vesző erdő, a délelőtti napsütésben fürdő utcák és parkok, a délutáni narancssárga fény visszaverődése a tízemeletes házak oldalán, vagy a naplementében a látóhatárra élesen kirajzolódó budai hegyek látványa. De említhetném a kedves, megszokott közösségi törzshelyeinket, az erdő szélén missziót teljesítő állatotthont, a lakótelep szívében megbúvó legendás kisvendéglőt, vagy a Jégcsarnok sarkában hívogató kávézót, amelynek teraszán üldögélve csak a közelben futó sárga villamos emlékeztet arra, hogy éppenséggel nem egy vidéki kisvárosban időzünk…
[…] bár elképzelhető, hogy csak kevesek számára, de igenis létezik káposztásmegyeri lokálpatriotizmus, beszélhetünk káposztásmegyeriségről, és igenis, lehet rajongásig szeretni egy paneltömbökből összeállított életteret. Ehhez sok más összetevő mellett szükség van arra is, hogy érdeklődéssel és szeretettel forduljunk lakóhelyünk felé, nehezebb pillanatainkban felidézve a cseh író, Bohumil Hrabal szavait: „A világ mindig gyönyörű, nem azért, mintha valóban az volna, hanem azért, mert én úgy látom.”
Járjunk tehát nyitott szemmel, lássuk meg Káposztásmegyer apró csodáit, fedezzük fel hangulatait, ne csak lakjunk, éljünk is itt, és akarjunk lokálpatriótákká válni. De ahogy korábban utaltam rá, lakóhelyünkhöz csak akkor fogunk igazán kötődni, ha a múltját is ismerjük. Ehhez nyújt segítséget ez, a Neogrády László Helytörténeti Gyűjtemény munkatársai által létrehozott kiállítás. […]