A magyar tornasport legsikeresebb versenyzője, ötszörös olimpiai aranyérmes, a Nemzet Sportolója szerdán ünnepelte 92. születésnapját. A sokszoros bajnok tornásznő drámai fordulatokban bővelkedő életutat járt be. Ha a történelem nem töri ketté karrierjét, talán nagy vetélytársa, a kilencszeres olimpiai bajnok Larisza Latinyina helyett ő lehetne minden idők legeredményesebb női sportolója.
Eredetileg Klein Ágnes néven született 1921. január 9-én, Budapesten. Tüdőbetegsége miatt kezdett el tornázni kislánykorában. Már 1938-ban meghívták a válogatott keretbe, 1940-ben nyerte első bajnoki címét. Ezután az egyre szigorúbb zsidótörvények miatt kényszerpihenőre kellett vonulnia. A második világháború alatt különböző álneveken bujkált a fővárosban, szerencsére megmenekült a deportálástól. Szűcssegédként dolgozott, még a nyilasoknak is, hogy életben maradjon. Az élet-halál harc közben sem feledkezett meg a tornáról, illegálisan edzett a zsidó elemi iskola Wesselényi utcai alagsori tornatermében.
1945-ben versenyezhetett ismét. 1948-ban, az olimpia előtti utolsó edzésen megsérült, nem vehetett részt a játékokon, csak a lelátón ülve nézhette végig, ahogy a magyarok második helyen végeznek a csapatversenyben. A csapatezüstöt ennek ellenére neki is kiosztották, lévén, hogy a válogatott tagja volt eredetileg.
1952-ben, Helsinkiben volt először tényleges olimpiai résztvevő, ahonnan arany- (talaj), ezüst-(csapatverseny) és két bronzéremmel (felemás korlát, kéziszer csapat) tért haza.
Az ’56-os események az ő életét is döntően befolyásolták. A harcok során nem sokon múlt, hogy egy golyó végezzen vele: „Egyszer a forradalom alatt a Raoul Wallenberg utcai lakásunkból a kertek alatt elgyalogoltam a Sportcsarnokba. Ismertem a portást, be is kunyeráltam magam, de az öltöző falába a fejem mellett becsapódott egy golyó, s a portás azt mondta, ő nem vállalja a felelősséget, menjek haza.”
Szerencsére nem történt baja, Melbourne-ben pedig 35 évesen pályafutása csúcsára jutott. Olimpiai aranyat nyert talajon, gerendán, felemás korláton és a kéziszer csapat tagjaként, egyéni összetettben pedig a második helyen végzett, mindössze három tizeddel lemaradva a győztestől.
Melbourne-ből több más olimpikonnal együtt nem tért haza. Először Ausztráliában maradt, ahol eredményei ellenére kénytelen volt betanított munkásként dolgozni. Majd Izraelben telepedett le, ahol meghonosította a sportágat. Tanított a testnevelési főiskolán, a tornaválogatott edzője volt, később utánpótlás-neveléssel foglalkozott.
Világbajnokságokon két aranyérmet szerzett, összesen 46-szoros magyar bajnok.
kép és szöveg: hatharom.hu