Néha, meglehetősen méltatlan módon, hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy a IV. kerület nem csak Újpestből áll, pedig Káposztásmegyer ugyanúgy szerves része a közösségnek, mint az egykori város, vagy mondjuk Székesdűlő.
Ritkán kerül szóba, de a mai Káposztásmegyer története egészen az őskorig nyúlik vissza: a térségben már 10-12 ezer évvel ezelőtt a maihoz hasonló klíma, állat- és növényvilág uralkodott, ami tökéletes életteret biztosított annak az ősembercsoportnak, amelynek urnatemetőjét régészeti ásatások tárták fel 1932-ben. Az őskori emberi élet nyomai egészen a Dunáig és az akkoriban valószínűleg időszakos Duna-szigetként létező Székesdűlő környékéig terjednek. A folyó és az árterek elegendő élelmet és védelmet adtak, a patakok tiszta ivóvizet biztosítottak az itt megtelepedők számára.
Az újkőkor során a területen több kultúra élt egymás mellett, békés viszonyban, az éghajlat változásával pedig egyre nőtt a lakható területek száma. A rézkori leletek Káposztásmegyer vidékén is érett vallási és kulturális életről tanúskodnak, a vaskorra pedig megnőtt a környék gazdasági jelentősége, mivel az ekkor már létező megyeri rév egyre fontosabb szerepet játszott a kelet-nyugat irányú kereskedelemben. A római korban a mai Váci út nyomvonalán kiépült hadiút megépítésével a rév összekötő szerepe tovább növekedett, a Megyeri csárda későbbi helyének közelében pedig a limes védelmi rendszerének részeként működő őrtorony épült.
A káposztásmegyeri vízműtelep látképe az 1890-es években
A népvándorlások korában, az V. és IX. század között jazig törzsek telepedtek meg a vidéken, és ekkor építették ki a Dunakeszitől Tiszántúlig húzódó, „Csörsz-árkának” nevezett védművet. Ezt követően a terület hun, majd germán, később avar uralom alá került.
A IX. században, a magyar honfoglalás során Békásmegyer mellett Káposztásmegyer területén telepedtek le a fejedelmi Megyer törzs tagjai. Az itt élő, állattenyésztéssel és földműveléssel foglalkozó népességet Anonymus is megemlíti krónikájában. A korai Árpád-korban valószínűleg az ő feladatuk volt a stratégiai fontosságú dunai átkelőhely biztosítása. A középkori Káposztásmegyer település első írásos említése 1148-ból származik, ekkor még Meger néven hivatkoztak rá. A XIV. században Megyer község Szendy István vajda tulajdona, a XV. században a Széchenyiek, majd Guthi Országh László asztalnokmester birtoka lett. A török hódoltság alatt egyes források szerint a falu elpusztult, mások úgy vélik, a dunai rév az oszmán katonaság fennhatósága alá került (ugyanakkor a két feltételezés akár egyszerre is igaz lehet).
A terület a XVIII. században került az Újpestet alapító és felvirágoztató Károlyi család birtokába, ekkor illesztették neve elé a Káposztás előtagot, hogy megkülönböztessék a többi Megyer nevű településtől. A névválasztás nem volt véletlen: a megyeri vidéken nagy számban működő, kisüzemi módszerekkel, melegágyi hajtatással és árasztó öntözéssel dolgozó bolgárkertészek számos káposztaföldet műveltek a környéken. Az 1800-as években Káposztásmegyer Rákospalotához tartozó puszta, majd nyaralótelep volt, ahová a pestiek előszeretettel jártak kirándulni, saját lakossággal viszont szinte egyáltalán nem rendelkezett: a XX. század fordulóján alig ötszázan lakták a települést.
Káposztásmegyer, ideális fekvésének és természeti adottságainak hála, hamarosan az úri sportok egyik kedvelt színhelye lett: az arisztokrácia kopófalka-vadászatokat rendezett itt, a második világháború végéig pedig királyi istállók és lóversenypálya is működött a környéken. Utóbbi emlékét máig több közterület (például: Lóverseny tér, Galopp utca, Ügető utca) is őrzi. 1904-ben, Kajlinger Mihály kiváló mérnöki felügyelete mellett kezdte meg működését a Káposztásmegyeri Vízmű, amely napi 240 ezer köbméteres kapacitásával biztosította Budapest vízellátását. Káposztásmegyer és az ottani Károlyi-uradalom 1922-ben került Újpest közigazgatási fennhatósága alá.
Fotó: Várai Mihály / Újpest Média
1950-ben, Nagy-Budapest létrehozásakor, Újpesttel együtt a fővárosi IV. kerület része lett. 1966-ban született meg a káposztásmegyeri nagyszabású lakótelep építésének terve, a munkálatok tényleges megkezdésére azonban több mint másfél évtizedet kellett várni. Az 1983-ban indult építkezés első szakasza hét évvel később ért véget, ekkorra mintegy 6000 lakást adtak át. Bár az eredeti tervek végül nem valósultak meg maradéktalanul, a két részre – Káposztásmegyer I. és II. – oszló lakótelep idővel tovább bővült, és mára 23 ezer embernek ad otthont.
Káposztásmegyer II. a hagyományos panelházak mellett modern lakóparknak is otthont ad, illetve itt található az újpestiek kedvenc kirándulóhelye, a Farkas-erdő is. Szintén itt áll az Aquaworld wellness-szálloda és élményfürdő-komplexum, a rendszerváltás óta pedig számos terv és ígéret született arra, hogy egyszer idáig hosszabbítják meg a 3-as metró vonalát, amire eddig sajnos sem állami, sem fővárosi, sem európai uniós forrásokat nem sikerült előteremteni.