“Hatvan másodperc. Ennyi kéne csak, nem több. Milyen jó lenne csak egy perccel tovább maradni, beszélni, kortyolni, csókolni, heverni, biztos jó lenne egy perccel tovább élni.”
Juhász Mátyás, az ÚKTV szerkesztő-riportere a Stúdió 13 Egy perccel tovább című előadásán járt.
„Így nem jó. Kezdjük el még egyszer” – mondja a Nő a Férfinak a Stúdió 13 Egy perccel tovább című előadásában. A Férfi balra el, majd vissza a színre, elkezdik újra, elkezdhetik, hiszen ez színház, de érdemben itt sem változik semmi, miként valószínűleg az sem változtatna semmin, ha visszafordulnánk a lépcsőházból. A Tallér Edina drámájából készült előadásra erősen passzol a „mit röhögtök, magatokon röhögtök” gogoli klasszikus, hiszen az igazán jó színház hasonlatos az élethez, mit sem ér, ha a magunkra ismerés nem mar belénk kissé. A Nő és a Férfi élethosszig tartó, örök dialógusával szembesülünk szemlesütve itt, és pirulunk, mert vagy a saját ismétlődő mondatainkat halljuk vissza, vagy olyanokat, melyeket mi ki sem merünk mondani. Elképedünk, hogy mi mindent hordozhat végtelenül bonyolult lelkében egy nő, azon nemkülönben, hogy mennyire nem tud ezzel mit kezdeni egy férfi. Sikeres szembesítésünkhöz az erős szöveg mellé két remek színész, Kondákor Zsófi és Jászberényi Gábor, na és egy, a darabot értő, a színészeket segítő rendező, Gerner Csaba szükségeltetik. A fenti dilemmát, vagyis a hatvan másodperc állandó hiányát azonban ők sem tudják megoldani. Néznénk ugyanis még az előadást. Legalább egy perccel tovább…
Juhász Mátyás