Családja egyike volt az újpesti bőrgyártás megalapozóinak, édesapja cégét ő tette az Osztrák–Magyar Monarchiában is jelentősnek számító, virágzó nagyüzemmé.
Mauthner Mihály izraelita kereskedőcsalád sarjaként született 1851-ben, Budapesten. Tanulmányait a Pest-városi Nyilvános Főreáliskolában végezte, ezt követően fiatalon, mindössze 14 éves korában elkezdte elsajátítani a családi szakma fortélyait.
A Mauthner-család igazi bőrös dinasztiának számított, mesterségbeli gyökereik több nemzedékre nyúltak vissza, bár kezdetben nem gyártással, hanem bőrkereskedelemmel foglalkoztak. A Mauthner Testvérek és Társai bőrnagykereskedő céget 1809-ben Mauthner János alapította Pozsonyban. Utána két fia, Náthán és Mózes vezették az üzletet. Mózes halála után az ő egyetlen fia, Mauthner Gyula Bécsben folytatta a kereskedést, de halála után – örökös híján – ez feloszlott. Mauthner Náthán 1824-ben (más források szerint 1864-ben) alapította meg a cég budapesti nagykereskedését. A hagyományokhoz híven az üzlet vezetésébe két fiát, Lipótot és Mihályt is bevonta.
Mauthner Mihály 1875 júliusában lépett a cég kötelékébe, ekkor bátyja mellett még csupán beltagként. Az év kettős örömöt tartogatott az ifjú Mihálynak, aki októberben eljegyezte Heidlberg Emíliát, egy másik budapesti kereskedőfamília gyermekét. A zsidó szertartás szerint megtartott esküvőre 1876 márciusában került sor. Boldogságuk nem tarthatott sokáig: 1884-ben Emília váratlanul elhunyt.
Három év múlva Mauthner Lipót mindössze 49 évesen visszaadta lelkét a Teremtőnek. Mivel örököse nem volt, 1887-től kezdve Mihályra hárult az üzletvezetés feladata.
Táguló horizontok
A fiatal kereskedő ekkor döntött úgy, hogy átáll a bőrgyártásra. Ehhez azonban megfelelő, már működő üzemre volt szüksége. Választása Jordán Károly akkor mindössze 40-50 főt foglalkoztató újpesti tímárságára esett. A megvásárolt cég telephelye a Váci út 40. szám alatt állt, impozáns, háromemeletes gyárépülettel, amely a később többszörösére bővülő komplexum magját képezte.
Mauthner Mihály energikus vezetésének köszönhetően a régi-új gyár rohamos fejlődésnek indult, ami országos viszonylatban is meglátszott. Növekvő tekintélyét mi sem mutatta jobban, minthogy 1893-ban beválasztották a millenniumi ünnepségek előkészítő szakbizottságába. Ebben az évben ő is tagja lett az Országos Iparegyesületnek, illetve az áruforgalmi statisztikai bizottságnak.
Az újdonsült bőrgyáros 1895-től a hazai politikai életbe is bekapcsolódott: ő is alapítója lett a Szabadelvű Párt újpesti szervezetének.
1896-ban a Mauthner-gyárat mint „a magyar bőrszakma egyik legelőkelőbb cégét” emlegették, az ezredéves kiállítás szervezésében nyújtott teljesítményéért pedig Mauthner Mihály decemberben elnyerte a Ferenc József-rend lovagkeresztjét. Külön büszkeségre adhatott okot, hogy a gyár termékei a kiállításon ezüstérmet nyertek.
Az Andrássy út 10. szám alatt álló villájából Mihály számára joggal tűnhetett szépnek a jövendő.
A nagyvonalú mecénás
Mauthner Mihály akkor sem volt rest, ha a jó ügyekről volt szó: jelentős összegekkel támogatta az új pesti zsidó kórház építését, és lelkes finanszírozója volt az Újpesti Izraelita Nőegyletnek, illetve az Országos Izraelita Közalapnak. Nagy összeggel támogatta többek között az újpesti leányárvaház megnyitását, valamint a Szegénysorsú Tüdőbetegek Szanatórium Egyesületének és a Siketnémák Országos Intézetének működését.
Magánéletében szerény és visszahúzódó volt. Közismert, hogy a gyár és annak dolgozói körül forgott az élete, szigorú, de igazságos, pontos, a dolgozókkal együttérző főnök és üzletember volt. Kortársai a következőképpen méltatták jellemét: „Szava még az írásos szerződésnél is többet ért. És az a szó, amely ajkát elhagyta, nyílt, őszinte és férfias volt.”
Fontos változások
1898-ban az Osztrák-Magyar Bank budapesti igazgatóságának tagjává választották, 1899-ben a Magyar Bőriparosok Országos Egyesületének alelnöke, 1901-ben az áruforgalmi statisztikai hivatal tagja lett. Egy évvel később kereskedelmi tanácsossá nevezték ki.
A nyilvánosságban 1909-ben esett először szó arról, hogy újra megházasodott: második felesége Braun Berta lett.
A siker csúcsán
Üzletén nagyot lendített, hogy 1902-ben a Mauthner-gyárba is eljutottak a vasút iparvágányai, 1910-ben pedig Magyarországon nála alkalmazták először a krómcserzés eljárását. Az 1910-es évekre a vállalat már 1200 főt foglalkoztató nagyüzemmé fejlődött. A bővülés üteme szükségessé tette, hogy Mihály két fia, Imre és Zoltán is a családi vállalkozás kötelékébe lépjen. Lányát, Mauthner Ilonát 1910-ben jegyezték el.
Mauthner Mihály 1913-tól tagja lett a magyarországi hadseregszállító konzorciumnak, helyet foglalhatott Újpest képviselő-testületében, 1914 elején pedig a Magyar Bőrgyárosok Eladási Szövetkezete elnökévé választották. Sikeres üzletemberként, egy virágzó nagyvállalatot hátra hagyva 1914. december 18-án délelőtt távozott az élők sorából.