Újpest Önkormányzata Újpest Egészségéért Díjjal tüntette ki Simonné Wiesl Ilonát, a Károlyi Sándor Kórház krónikus belgyógyászati osztályának főnővérét.
Simonné Wiesl Ilona közel 35 éve dolgozik a Károlyi Sándor Kórházban. 19 évesen lépte át először az épület kapuját, és ez lett a második otthona.
„Gyermekként orvos szerettem volna lenni. Emlékszem, a nagymamámnak, aki beteg volt, mindig azt mondtam: »Majd én meggyógyítalak!« Háromszor jelentkeztem az orvosi egyetemre, és végül sikerült bekerülnöm. Otthagytam a munkahelyemet, hogy csak a tanulásra koncentráljak. Rendkívül nehéz volt, mert úgy éreztem, hogy a középiskolából nem hoztam elég erős alapokat. Egy év után visszajöttem dolgozni azzal az elképzeléssel, hogy esténként folytatom a tanulást, de a munka és az egyetem együtt túl nagy terhet jelentett, nem lehetett összeegyeztetni a kettőt. Nem bánom, hogy így alakult, hiszen itt megtaláltam a helyemet” – mondta Simonné Wiesl Ilona.
Hozzátette: az évek során folyamatosan képezte magát: szakápolói és intenzív szakápolói képesítést szerzett, diplomás ápoló lett, majd egészségügyi menedzseri diplomát is szerzett. És még nincs vége, hiszen most azt tervezi, hogy belevág egy betegbiztonsági menedzsment képzésbe. Mert úgy véli, hogy elengedhetetlen a folyamatos tanulás ebben a szakmában is. Ahogyan a szakmai alázat is. Hiszi és vallja, hogy enélkül nem lehet betegágy mellé állni.
„A szakmai tudás mellett empátiára és türelemre is szükség van, nemcsak a betegek, hanem a hozzátartozók irányába is. Osztályunkhoz 235 ágy tartozik, betegeink többsége idős, mozgásában korlátozott és sok a demenciával élő beteg is. Ez azonban nem egy »elfekvő«, ahogyan sokan nevezik. Ugyanis mi itt folyamatosan keressük azokat a lehetőségeket, amelyek segítik a betegek állapotának javítását, vagy éppen a további romlás megállítását, természetesen a családtagok és a hozzátartozók beleegyezésével” – mondta a kitüntetett főnővér.
Beszélt arról is, hogy sokszor embert próbáló napokat élnek át. Minden veszteség nehéz, nagyon nehéz feldolgozni, van, akinek könnyebben megy és van, akit mélyebben érint. De a kollégák segítik egymást, figyelnek arra, hogy mindenki megkapja a szükséges lelki támogatást.
Ezen a pályán különösen fontos a szabadidő, a pihenés, de Simonné Wiesl Ilonának ebből meglehetősen kevés van. A főnővéri feladatok mellett havonta akár 15 műszakot is vállal, emellett pedig folyamatosan figyelemmel kíséri a betegek állapotának alakulását, mindig ott van, amikor szükség van rá. Például az ünnepek idején is, amikor kiemelten figyel arra, hogy minden betegnek egy kis ajándékkal és egy kis beszélgetéssel szebbé tegyék a napját. S ha mégis akad szabadideje, akkor szívesen olvas, kertészkedik és kirándul. Három gyermeke van, a férje szintén az egészségügyben dolgozik, így pontosan tudja, mikor van szükség támogató beszélgetésre, vagy egy bátorító mosolyra a nehézségek leküzdéséhez.
Simonné Wiesl Ilona a rangos elismerésről azt mondta, hogy óriási megtiszteltetés a számára.
„Végtelenül hálás vagyok azért, hogy megkaptam ezt a díjat. Különösen jó érzés, hogy annak az intézménynek a vezetősége terjesztett fel az elismerésre, ahol az életem több mint felét töltöttem. Én minden nap örömmel jövök dolgozni, kiváló kollégáim vannak, akik számomra igazi emberi kincsek. Köszönöm!” – zárta gondolatait fogalmazott Simonné Wiesl Ilona.
BK