Vidéki tárlatok mintájára, a budapesti kerületek közül elsőként, rendhagyó kiállítással tiszteleg az önkormányzat Újpest zsidósága előtt a Budapest 150 emlékév keretében. Az UP Rendezvénytér nagytermében augusztus 4-éig megtekinthető installáció a városalapítástól a holokauszt borzalmaiig mutatja be a helyi zsidó családok történetét.
A tárlat gazdag fotó- és tényanyaggal szemlélteti az újpesti zsidóság fénykorát, kálváriáját és méltó emléket állít az itt élt családoknak. Július 6-án, méltóságteljes keretek között, teltházas emlékműsorral nyitotta meg kapuit az Elfeledett újpestiek kiállítás.
„Ablakot nyitottak az emlékezés a megismerés fényének”
„Minden nap tiszta lap, írd rá, amire emlékezni szeretnél, tartja a zsidó mondás. Én a mai nap tiszta lapjára azt írnám fel: bátorság. Mert ez kell a szembenézéshez, ez pedig az emlékezés alapja kell legyen”
– fogalmazott köszöntőjében Karácsony Gergely.
Budapest főpolgármestere beszédében az emlékezés embert próbáló szükségességét hangsúlyozta, és rámutatott:
„A holokauszt velünk történt, és fájóan nagy részben mi magunk követtük el. Erre kell emlékeztetnünk magunkat. Ez a mi történelmünk, amit nem elfednünk, relativizálnunk kell, hanem tanulnunk kell belőle.”
Hozzátette: a szembenézéshez olyan bátorság kell, mint amilyennel Gyekiczki András és Rajk László 10 évvel ezelőtt az Elfeledett szomszédaink című kiállítás megrendezésébe belefogott. Karácsony Gergely szerint azzal, hogy a holokauszt tragédiáját családi fotókkal és az ezekhez tartozó életutakkal mutatták be, személyessé tették a szomorú múltat és „ablakot nyitottak az emlékezés a megismerés fényének”. Utalt arra is, hogy az eredeti pápai tárlat elindította a hasonló projektek sorát, többek között Sopronban, Gyöngyösön, Szombathelyen, Dombóváron és most Újpesten.
„Újpest történetét és kultúrtörténetét ismerni műveltség kérdése, de az újpesti zsidóság történetét ismerni kötelesség”
– fogalmazott a főpolgármester, aki ezt követően rövid történelmi áttekintéssel idézte fel az újpesti zsidóság életének fontosabb mozzanatait, a városalapítástól egészen a gettó és az elhurcolás kataklizmájáig.
„Ismerjük ezeket a sorsokat, mert mi, különböző vallású, korú, meggyőződésű, osztályhelyzetű magyarok vagyunk, akikkel ez megtörtént. Bármilyen fájdalmas is, mi, magyarok vagyunk az elkövetők is”
– húzta alá Karácsony Gergely, aki Kertész Imre művére utalva hozzátette:
„Bármilyen fájdalmas is a sors, a sorstalanság még rosszabb, ami maga a közöny és a beletörődés. A közös sorsunk felismerése, megismerése, a fájdalomban való osztozás az egyedüli esélyünk arra, hogy felismerjük, mindez másképp is történhetett volna.”
Isten szárnyainak menedéke alatt
Ezt követően Szerdócz Ervin főrabbi osztotta meg a gondolatait a jelenlévőkkel. Köszönetet mondott a kiállítás megszervezéséért Bedő Kata alpolgármesternek, Volosin Hédinek és Fülöp Csabának az installációért, és elárulta, milyen érzéseket váltott ki belőle a tárlat:
„Meghívtak, hogy a megnyitó előtt tekintsem meg a kiállítást és mondjak véleményt róla. Bevallom, hogy rövid idő után távoztam, mert számomra nagyon nehéz volt látni ezeket a képeket, amelyekről olyan emberek néznek vissza, mint önök, vagy én, és a szemükkel azt mondják: nekünk csak a fájdalom és a felejtés jutott. Az jutott az eszembe: mit keresel itt? Talán a múlt idők setét virága, min a csalódás könnye rengedez?”
– idézte Vörösmarty A merengőhöz című versét a főrabbi.
„Nézzük meg ezeket a képeket, ezek az emberek élni akartak, tenni akartak ezért a városért, ezért az országért. Olyanok akartak lenni, mint a magyarok, és büszke magyarok is voltak. Mi félnivaló volt ezektől az emberektől, akik jók akartak lenni?”
– tette fel a költői kérdést Szerdócz Ervin, és hangsúlyozta:
„Egy zsidónak, ahhoz, hogy megtartsa zsidó tudatát, nagyon fontos az adakozás, az adomány. Biztos vagyok benne, hogy akiknek a képeit látjuk, nemcsak gyűjteni, harácsolni akartak, hanem adni is. Tessék megnézni, milyen szép várossá vált általuk és a magyarokkal közösen Újpest!”
A főrabbi szerint az emlékezés nagyon nehéz folyamat, mert sebeket tépünk fel vele, nem kellemes dolog, mert „csak az élet igazolja a létet” és „minden emlékezésben van egy kis bűntudat”.
Szerinte mégis van benne felemelő érzés:
„Felemelő, mert önök velünk, zsidókkal lehetnek, önök 79 éve mindig mellénk állnak a megemlékezésben, nem hagynak egyedül minket és tettek valamit, hogy ne felejtődjenek el az áldozataink. És akik nincsenek egyedül, azok mellé az Örökkévaló áll oda harmadikként, ez pedig már egy közösséget alkot.”
Szerdócz Ervin a következő szavakkal zárta beszédét:
„Irgalom Ura, te, aki a magasban lakozol! Adj igaz nyugalmat Isten szárnyai alatt Újpest és a holokauszt minden áldozatának! Mennyei Atyánk, rejtsd lelküket szárnyaid menedéke alá, lelkük találjon nyugalmat, fogadd őket az öröklét kötelékében! Te, Örökkévaló, legyél osztályrészük hamvaikban is! Ámen! Nem fogjuk, nem felejthetjük el az áldozatokat.”
A megnyitót a Trio Passacaglia zenei előadása, illetve Bálint András, Kossuth- és Jászai Mari-díjas színművész szavalata és felolvasása tette még ünnepélyesebbé. Az eseményen a szónokok mellett jelen voltak Bedő Kata alpolgármester, Déri Tibor polgármester, Trippon Norbert alpolgármester, Varju László jelenlegi, és Hajdu László volt országgyűlési képviselő.