•  
  •  
  •  

Alain Delon, Eiffel-torony, francia csók, baguette, Mona Lisa, sanzon. Hosszú oldalakon keresztül lehetne sorolni, hogy mennyi mindennel büszkélkedhetnek a franciák, és ha ez nem volna elég, még a pezsgőt is bezsebelték. Az ünnepi nedű feltalálója ugyanis egy francia bencés rendi szerzetes, Dom Perignon, aki az hautvillers-i apátságban tevékenykedett, a híres szőlőtermő vidéken, Champagne-ban.

Puszta véletlen?

A fáma szerint a pezsgő 17. századi „feltalálása” cseppet sem volt tudatos, egyszerűen csak arról volt szó, hogy a bencés barát a pincében felejtett néhány borospalackot, amelyekben utóerjedt a bor, amely az erjedési szénsavat megtartva „pezsgővé változott”. Pérignon atya, aki az apátság pincemestere volt, karácsony közeledtével újborral szerette volna meglepni a rendtársait, ezért felnyitott egy új, még erjedetlen cukrot tartalmazó borral megtöltött palackot, amely szüret óta hevert a pince mélyén. Előtte belekóstolt, hogy nem vall-e szégyent vele. Ahogy nyelte a gyöngyöző bort, csodát érzett és látott, s akkor hangzott el a nevezetes mondat: A csillagokat iszom! A pezsgő „feltalálásának” van persze tudományosabb magyarázata is. Bizonyos fajta pezsgőborok már a 16. században is léteztek Franciaországban. Különböző erjedésű borokat összeházasítottak, s ez a kevert bor palackokba töltve újabb erjedési folyamaton ment át.

Aranykorok

A 19. század végén, a 20. század elején a pezsgő lett az egyik legnépszerűbb alkoholos ital. Abban az időben tízmillió palack kelt el Franciaországban, s ennek a dupláját exportálták. A két világháború okozta visszaesés után újabb aranykor köszöntött be. Ma Champagne huszonnégyezer hektár szőlőjével a pezsgőkészítés világközpontja. S az ott termő Pinot noir, Pinot meunier kék szőlő és a fehér Chardonnay – ezekből készül a champagne – bizonyítja, tévedés azt hinni, hogy valamiféle értéktelen szőlő is megfelel a pezsgő alapanyagának. Valójában könnyű, tiszta, finom zamatú bor szükséges az előállításához. Testes, jellegzetes nehéz bor – bármilyen finom legyen is a Tokaji szamorodni – nem alkalmas pezsgőgyártásra.

Nem késlekedtünk

A pezsgőkészítés Magyarországon a 19. században terjedt el. Az első pezsgőgyárat a Hubert J. E. cég alapította 1825-ben Pozsonyban, majd 1835-ben szintén Pozsonyban létrehozták az Esch és Társa, 1842-ben pedig a Palugyay József és Fia céget. Ez utóbbi a 19. század végére az egyik legnagyobb borkereskedő és pezsgőgyártó vállalkozássá fejlődött. A magyar pezsgőgyártás legismertebb központja Törley József és Társa 1882-ben Reimsből Budafokra települő gyára lett, amelyben francia szakemberek dolgoztak. Budafok 1887-ben elnyerte a Borok és Pezsgők Nemzetközi Városa címet. Az üzem 1890-ben költözött mai helyére.

Tudta-e?

– A pezsgő XIV. Lajos kedvenc itala volt. Az uralkodó a királyi udvarban bevezette a pezsgős reggeliket, így az ital hamarosan a legfelső rétegek kedvelt nedűjévé vált.

– XIV. Lajos még rendeletet is hozott a pezsgővel kapcsolatban. Dekrétuma szerint a pezsgőspalack űrtartalma csak 1,6 párizsi pint (9 deciliter), súlya 25 uncia (77 dekagramm) lehetett, a dugót pedig a szemsérülések elkerülése érdekében három szálból font kötéllel kellett az üveghez rögzíteni.

– A kora újkorban elterjedt nézet volt az orvosok körében, hogy a pezsgőben található buborékok gyógyítják a maláriát.

– A pezsgőspoharat a legenda szerint XV. Lajos szeretője, Madame Pompadour melleiről mintázták. Bár a történet nem igaz, a királyi ágyas valóban kora egyik legkitartóbb pezsgőfogyasztója volt, és állítólag kijelentette: A pezsgő az egyetlen olyan bor, amitől a nő azután is szép marad, hogy ivott belőle.

– Napóleon minden hadjárata előtt meglátogatta a brienne-i katonai akadémián még gyerekkorában megismert champagne-i barátját, Jean-Rémy Moët pezsgőkereskedőt, hogy egy pezsgőszállítmánnyal indulhasson csatába. Az anekdota szerint az egyetlen kivételt a waterlooi csata jelentette, a császárnak ekkor ugyanis nem volt ideje feltölteni a készleteit.

Domján Vivien

, ,