Balajcza Szabolcs volt csapatunk egyik legjobbja a Győr elleni mérkőzésen, amelyen értékes 1 pontot szereztünk. A Nemzeti Sport interjúja.
”Szép volt Szabi! Szép volt Szabi! Szép volt Szabi!”
Negyven perce tartott a Győri ETO–Újpest mérkőzés, amikor a vendégszurkolók óriási hangerővel csapatuk kapusát kezdték éltetni. Való igaz, járt is a dícséret a harmincöt esztendős labdarúgónak, hiszen néhány pillanattal korábban Rudolf Gergely közeli fejesénél, majd Pátkai Máté lövésénél is bravúrral hárított, ráadásul a folytatásban is tett azért, hogy csapata pontot szerezzen az előző bajnokság ezüstérmese ellen. Noha a párharcot az Újpest várta előkelőbb pozícióban, a találkozón egyértelműen a hazai együttes akarata érvényesült, a győri helyzetek azonban kimaradtak, így a vendégtizenegy már a hetedik kapott gól nélküli bajnoki meccsét produkálta az idényben – erre azért lehet építkezni.
„Hogy melyik volt a nehezebb védés? Rudolf Gergely fejesénél tulajdonképpen telibe talált a labda, igaz, az ellenkező oldalról kellett visszaérni a jobb sarokba, Pátkai Máté lövésénél viszont reflexből hárítottam, így az volt a nehezebb – felelte Balajcza Szabolcs. – Jó iramú mérkőzést játszottunk az ETO-val, de az is igaz, a rengeteg eladott labda miatt nem tudtuk felépíteni a támadásainkat. A nulla nulla már csak ezért is vállalható eredmény, ezúttal nem volt reális esélyünk a győzelemre, ellentétben az ugyancsak gól nélküli döntetlenre végződő Paks vagy Honvéd elleni meccsekkel. Természetesen örülünk, hogy a Videoton mellett mi kaptuk a legkevesebb gólt, de azt is látjuk, csak a Lombard, a Haladás, a Dunaújváros és a Nyíregyháza szerzett nálunk kevesebb találatot. Tegyük hozzá, tulajdonképpen vérbeli csatár nélkül futballozunk, és bár az edzőnk, Nebojsa Vignjevics azt mondja, mindenki igyekezzen többet hozzátenni a csapatjátékhoz, azért tíz fordulót támadó nélkül letudni nem egyszerű feladat.”
Az biztos, hogy az Újpesttel egy év alatt nagyot fordult a világ. Tavaly a 11. fordulót követően csak 15. volt a csapat, most viszont 6. helyezettként mindössze három pontra van a dobogótól.
„Nebojsa Vignjevics éppen a tizenegyedik forduló után vette át a csapatot, és rögtön nyertünk aztán az MTK otthonában – tekintett vissza a kapus. – Nála és Kovács Zoltán sportigazgatónál tudatosabb csapatépítés zajlik, mint korábban, megfelelő tudású magyar játékosok kerültek a klubhoz, de nem lenne baj, ha egy-két minőségi igazolást még sikerülne realizálni.”
A mostani eredményességhez azért az is kellett, hogy Balajcza Szabolcs Újpesten maradjon: emlékezzünk csak, tavasszal ennek kevés volt a realitása. Akkor a kapus kollégája, Marko Dmitrovics mögé szorult a házi rangsorban, és bár ez érthetően nem esett jól neki, keményen dolgozott, és visszaverekedte magát a csapatba. A többit pedig tudjuk…
„Talán azzal tudtam visszakerülni a csapatba, hogy nem játszottam a sértődöttet, a Magyar Kupában pedig végig jól ment a védés, egy kapott góllal jutottunk el a fináléig – mondta Balajcza Szabolcs. – Nem tudom, talán emberileg is próbára akartak tenni… Tény, rosszul esett, hogy a bajnokságban nem védek, ehhez nem vágtam jó képet, de volt tartásom, és a munkámmal meggyőztem a vezetőket. Hogy milyen folytatást remélek? Remélem, dobogón vagy annak a közvetlen közelében fejezzük majd be a bajnokságot, de nem vesszük félvállról a Ligakupát sem, a Magyar Kupában pedig ismételni szeretnénk…”
Forrás: Zombori András, Nemzeti Sport