A közelmúltban itthon volt Szigeti Béla. Igen, az újpesti dobos! Az ország akkori talán legjobb dobosa. Ha nem a legjobb… A 70-es években disszidált, életét nyugaton élte, bejárta és végigzenélte a világot. Mert mást talán nem is tudott, csak dobolni. De azt nagyon! A „szakma szerint” neki volt legjobb „keze”, de nehezen fegyelmezte magát, ha elkezdett játszani!
Amúgy Kőszegi Imre volt a legjobb, ő szaklapokat kapott rendszeresen külföldről, azokból gyakorolt, nem keveset, fegyelmezett, pontos zenész lett és világklasszis. Bélát az érzéke, a csuklója jutatta a csúcsra!
Nem volt könnyű eset, de egyik zseni sem az.
Akkor a Bajtala trió (Bajtala, Vigyázó, Szigeti) tagja volt. Felvételre mentek a rádióba. Bajtala megbeszélte a csapattal – ő mesélte –, hogy a már százszor játszott Cigánylány ezen és ezen a részén kiállnak. Egyszerre. Értették. Felvétel indult, a szám odaért ahhoz a részhez. Bajtala kiált, Vigyázó kiállt, Béla nem! Ütött tovább. Újra! Bajtala kiáll, Vigyázó kiáll, Szigeti nem! Sokadik nekifutásra sikerült felvenni. De sláger lett.
Egy délután átjött hozzánk Gyurka, a bátyja – ő zongorista volt –, hogy beszélni akar velem. Menjek el vele duózni, mert a Bélával lehetetlenség.
– Dobol, mit egy őrült, a vendégek táncolnak, ahelyett, hogy pénzt keresnénk finom, összebújós muzsikával. Agyamra megy, amikor otthon nekiáll dobolni! Egyszer aztán – mondta Gyurka – hallottam, hogy szerveznek afrokubán zenekart. Tudod milyen egy afrokubán zenekar? Apám! Nyolc dobos van benne! Bekísértem Bélát. Felültették egy szerelés mögé, és kezdtek. Képzelheted mi volt ott! Én még visszanéztem, Béla extázisban verte a dobokat. Csináld, gondoltam és eljöttem! Még az utcán is hallottam az ütemet!
De a Szigeti családban nem Gyurka meg Béla volt a nagy szám, hanem az apjuk, az öreg Szigeti. A legnagyobb zsivány volt Újpesten! Ő is tanított dobolni gyerekeket, de akkor Pesten Bányai volt a sztártanár, minden srác nála akart dobot tanulni. Az öreg Szigeti azt mondta a fiának, ne menjen sehova! Néhány nap múlva felhívta Bányait, a következő szöveggel: „Én is dobtanár vagyok, elég sok tanítvánnyal. De van köztük egy, úgy hívják Szigeti Béla, aki olyan tehetséges, hogy én már nem tudok újat mondani vagy mutatni neki. Nem fogadná kolléga úr? Nem járhatna magához?” Bányai fogadta és tanította Bélát. Így végezte el a Bányai dobiskolát!
Igaz, az öreg Szigeti arra tanította a fiait, hogy „munkával bolond is tud pénzt keresni. Munka nélkül kell!”
Hosszú ideig járt a legenda szájról szájra Újpesten, hogy az öreg Szigeti egy nap befestette a barátja hatalmas fehér kutyáját fekete-sárgára, tigrisnek. Alig tudták letakarítani róla. De pár napig Újpestnek is volt tigrise.
Réti János