A 20. század első karácsonya elég szomorúra sikerült Glausz Ulrik újpesti polgár számára, akit legnagyobb pechjére, leginkább saját hibájából, éppen karácsony szenteste szabadítottak meg minden vagyonától. A korabeli bulvársajtó szomorúan adta hírül: a tolvajok még a legszentebb ünnep idején sem pihennek.
A korábban Szegeden élő és dolgozó Glausz Ulrikot (más források szerint Glanz vagy Glancz) az 1899-1900-as tanévben nevezték ki az Újpesti Magyar Királyi Állami Faipari Szakiskola faragó művezetőjévé, mely minőségében a fafaragást- és mintázást oktatta a harmadik- és negyedik évfolyamos tanulóknak (az iskola ekkoriban még egy bérházban működött, csak az első világháború után épült fel a mai UMSZKI épülete). A Kölcsey utca 3. szám alatt lakó Glausz első újpesti karácsonyán, 1900. december 24-én hétfőn úgy döntött, baráti társaságban, egy kis italozással köszönti a szentestét − olvashatjuk a korabeli lapok tudósításaiban.
forrás: Fortepan
A szemtanúk beszámolója szerint Glausz betért a kedvenc vendéglőjébe, kezében egy méretes csomaggal, mely azonnal felkeltette ismerősei figyelmét, meg is kérdezték tőle, mit őrizget benne olyan bőszen. A művezető kérkedve felelte: „Nagy pénz van a csomagban, akár meg is vehetném belőle ezt a kocsmát házastul.” Egyik asztaltársa megjegyezte, ha tényleg ennyire értékes a csomag, jobb lenne hazavinni, mintsem egy vendéglőben mutatkozni vele, mindenki szeme láttára. Glausz nem hallgatott a jó tanácsra, a vidám beszélgetéssel és szapora borozgatással töltött este hosszúra nyúlt, majd, amikor hősünk végre távozni akart, döbbenten vette észre, hogy a maga mellé letett csomagnak lába kelt.
„Hol a csomagom? Az egész vagyonom benne volt!” A kocsmában hatalmas riadalom támadt, a vendégek mindenütt keresték az eltűnt csomagot, de nem lelték a nyomát; a megkárosított férfi hasztalan ostromolta kérdéseivel a gazdát, amaz csak nyugodtan a szeme közé nézett és úgy felelt: „Nem tudom, nem láttam. Talán ellopta valaki.” Rendőrt hívtak, aki minden jelenlévőt kihallgatott, azonban így sem sikerült semmilyen hasznos információra szert tenni. A jegyzőkönyv szerint a meglovasított csomag Glausz Ulrik illetőségi okmányai mellett nagyszámú értékpapírt tartalmazott, egyebek mellett osztrák jelzálog kötvényeket, magyar koronajáradékokat, de még egy vöröskereszt sorsjegy is volt benne.
forrás: Fortepan
December 26-án szerdán kora reggel az egyik újpesti utcasarkon egy toprongyos asszony szólította meg az ott strázsáló rendőrt: „Biztos úr, nézze mit találtam!” A nő egy köteg iratot nyújtott át a rendőrnek, aki kötelességtudóan elvitte azokat a kapitányságra. A papírokról hamar kiderült, hogy Glausz Ulrik eltűnt illetőségi okmányai; a hatóságok megpróbálták az előkerült iratok nyomán tovább göngyölíteni a szálakat, beidézték és kihallgatták az említett asszonyt, de ezúttal sem jutottak messzire. Az eltűnt értékpapírok nem kerültek elő, hősünk pedig a karácsonyi incidensből okulva valószínűleg örökre megtanulta, hogy sohasem szabad értékes holmikat őrizetlenül hagyni nyilvános (és kétes) helyen. A pórul járt művezető még négy évig maradt Újpesten, 1904-ben áthelyezték a Kolozsvári Építő-, Fa- és Fémipari Szakiskolába.
Rudolf Dániel